Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
25 A KERESZTÉNY HÁZASSÁG. atyád és anyád nélkül nem születtél volna“ (Memento quoniam, nisi per illos, natus non fuisses). Es tovább : „Ne feledkezzél meg- atyádról és anyádról, hogy Isten terólad is meg ne feledkezzék és te kénytelen légy átkozni születésed napját“ (Memento patris et matris tuae , . . ne forte obliviscatur te Deus et maluisses non nasci). Az első uralom, mely az emberek között keletkezett, a házé és atyáé volt. A legrégibb időkben a családapák valának a föld egyedüli királyai. A mint a családok a városok, királyságok s általában az emberi társadalom eredetét és mintaképét képezték, ép úgy az atyai tekintély is mintája és előképe lett a társadalmi tekintélynek, és épen azért ez utóbbi mindig és mindenütt csak akkor volt kedves az emberek előtt, mikor atyai jelleggel birt. Minden népnél s minden században „a nép atyja“ volt a legszebb s legdicsőbb melléknév, melylyel a föld királyai megtiszteltettek. „E név: király“ mondja Bossuet, „atyai név, és senki sem tagadja, hogy a közhatalom iránt való engedelmességnek az isteni törvényben nincs más alapja, mint az a parancs, mely a szülök tiszteletét követeli.“ Bármikép neveztessenek tehát a fejedelmek, a családapa legyen példaképük ; a király kötelességszerüen atya az államban, épen úgy, a mint az atya jogszerint a család királya és annál tökéletesebb valamely kormány, minél inkább megközelíti az atyai kormányt. Az atyai név oly magasztos, hogy az emberek azt, ki őket megmentette, vagy köztök valami nagy dolgot véghezvitt, nem tudták dicsőbb melléknévvel megtisztelni, mint a haza atyjának nevével, mely sokkal fönségesebb, mint a hős, hódító, vagy győző-féle elnevezés. És miért nevezi sok nemzet még hazáját is az atya nevéről? (patrie, patria, Vaterland). Nem más okból, mint mivel a haza a családapák egyesülése, mivel a családhoz hasonlóan alkot, ótalmaz és fentart, mivel képmása az atyai kormány ótalmázó tekintélyének és jótevő hatalmának. A komoly rómaiak ama híres gyűlés tagjait, melynek fölséges méltóságától meghatva egy régi író azt mondja, hogy
