Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

1. A keresztény házasság

26

MUNKÁLATOK 45. ÉVF.

az előtte úgy tűnt fel, mintha csupa királyok gyülekezete volna, egybegyűlt atyáknak (patres conscripti) nevezték. Róma minden nagysága között tehát ennél misem volt nagyobb.

Menjünk még inkább vissza : ismer-e az ember meglia- tóbb emléket, tiszteletre méltóbb nevet az öreg pátriárkák emlékénél és nevénél? Volt-e valaha a földön valami nemesebb a patriarkátusnál ? Nem volt-e a pátriárkái hatalom amaz első, Istentől megáldott családokban egyenesen Isten nagyságának és kegyességének másolata?

A pásztori élet egyszerű viszonyai közt a pátriárka egyszerre atya is volt, pap meg király. Országát családja képezé, alattvalóit pedig gyermekei és unokái harmad- és negyed- iziglen. Korlátlanul uralkodott fölöttük és végezte a közhatalom, valamint a papi tekintély összes teendőit.

Tudjuk, hogy a Gondviselés azóta megalapította a világi társadalmat s annak fejeit, valamint a lelki társadalmat s a pápaságot. De az evangélium, mely minden jogszerű tekintélyt vissza akart állítani, kinyilatkoztatja, hogy az atyai tekintély legmélyebb alapjában még ma is van valami ama hármas fő- hatalomból és abból az eredeti nagyságból.

Igen, az atya még ma is királya családjának ; királysága sérthetetlen, mert tulajdon háza, házi tűzhelye az ; a valódi királynak sincs joga az ő beleegyezése nélkül abban letelepedni ; az ő szőlője, az ő szántóföldje az, senkinek, még egy Achabnak sincs joga ahhoz büntetlenül hozzányúlni. De min- denekfölött neje és gyermekei, azok lelkei, azok élete, azok becsülete képezik királyságát. Mikor ő azt mondja: „Ez az én fíam, ez az én leányom“, akkor oly nyomatékkai fejezi ki jogait és kötelességeit, mint egy tekintély sem.

Gyermekeit vagy feleségét tőle elszakítani, üának vagy leányának nevelésére vonatkozó jogát gyalázatos módon megsérteni, valódi merénylet a természet ellen.

Az állam ki rálya, a fejedelem, kötelességszerűleg atya, és az atyai tekintély mindenkor előképe marad a nyilvános tekintélynek; a ház királya pedig, az atya, jogszerű király; ö uralkodik családjában, ö elnököl házánál minden ügyben, ő cselekszik s ő engedi meg másoknak, hogy valamit cseleked-