Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

11. A római pápák befolyása hazánkra az Árpád-házból származott királyok alatt

264 MUNKÁLATOK 45. K VF. szed hatalmak tömörülésének veszedelme, mindazáltal István lelkét egy újabb nehéz aggodalom emészté. A kereszténység testületében ugyanis veszedelem fenyegette a keresztény ma­gyar társadalom leghatalmasabb tényezőjének, az ifjú egyház­nak függetlenségét, veszedelem az ország politikai önállóságát, Pannonia hajdan egyházi tekintetben a lorchi és salz­burgi érsekségekhez tartozott s minthogy Herolph, a salz­burgi érsek, valamint és különösen Pilgrin, lorchi érsek, őse­ink megtérítésére nagy befolyást gyakoroltak, részint fára­dozásaik jutalmául, részint régi jogaiknál fogva a keresz­tény magyar nemzetet egyházi fensőbbségök alá törekedtek vonni. Világosan mutatja ezt Pilgrinnek IV. Benedekhez in­tézett levele, melyben a pápa engedelmét kéri arra, hogy Pannonia számára püspököket szentelhessen fel s azokat sa­ját egyházi joghatósága alá vonhassa, „mivel egykoron a ró­maiak és gepidák idejében is — úgymond — keleti Pannonia és Moesia hét egyházfővel bírt, a kik a lorchi egyházmegyének voltak alárendeltjei“1) Pilgrin törekvése nem maradt siker­telen. Benedek pápa, követve elődének, II. Agapitusnak hatá­rozatát, Pannóniát a lorchi és salzburgi érsekek között meg­osztotta. A német egyliázfőkhez és Ottó császárhoz intézett levelében ugyanis a salzburgi érsekséget a lorchinak fensőbb- sége alól kivonja, s joghatóságukat Pannóniára vonatkozó­lag akként szabályozza, hogy felső Pannonia a salzburgi, alsó Pannonia és Moesia a lorchi érsek felügyelete alá tar­tozzék.2) István jól tudta, hogy, ha az idegen hatalmak e köve­telésének az egyházi téren helyt enged, e befolyás a politi­kai téren is könnyen érvényre juthat s valamint az egyház úgy a nemzet függetlenségét is veszélyeztetheti; azért a kül­földi főpapok beavatkozását megelőzve, önmaga rendezte be legfőbb kegyúr gyanánt a magyar egyházat. De más oldalról is veszedelem kezdé fenyegetni az ország önnállóságát. A kö- *) *) Inchoffer, Annales Ecclasiastici Rer. hung. I. k. 152. 1. a) U o. 160. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom