Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

9. Tengernek csillaga

KÖLTEMÉNYEK.

257

Hasadj, repedj szét felleg kárpitja, Mert e sötétben lelkem megvakul. Egy árva sugár boldogítni fog, Edennú lesz, hol most haragja dúl A bősz viharnak, mely rémes diihvel Yad óriásként mindent elsöpör,

S a tónak csöndben ringó fodrait Tajtékká fiivá égre csapja föl.

Csillag dereng az ég bús fátyolán, Mint vert sereg zavartan szerte fut A fellegek sötét hada, elém üdvfény dereng, már biztosabb az út ; A lázadó habok lenyugszanak S az orkán, mely dühét kitombolá, Lecsendesiilve a kudarcz után Susogni búvik tépett lomb alá.

Ragy°gj Tengernek csillaga! az a Borús szemembe csillanó sugár Mutatja, hogy honnan letündököl,

Ott égi béke biztos réve vár.

Ragyogj ! ragyogj Tenger szép csillaga ! Irányadóm az élet tengerén,

Nem csábít el szivének bájdala,

Az égből angyalének zeng felém.

Munkálatok,

17