Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

9. Tengernek csillaga

KÖLTEMÉNYEK. 257 Hasadj, repedj szét felleg kárpitja, Mert e sötétben lelkem megvakul. Egy árva sugár boldogítni fog, Edennú lesz, hol most haragja dúl A bősz viharnak, mely rémes diihvel Yad óriásként mindent elsöpör, S a tónak csöndben ringó fodrait Tajtékká fiivá égre csapja föl. Csillag dereng az ég bús fátyolán, Mint vert sereg zavartan szerte fut A fellegek sötét hada, elém üdvfény dereng, már biztosabb az út ; A lázadó habok lenyugszanak S az orkán, mely dühét kitombolá, Lecsendesiilve a kudarcz után Susogni búvik tépett lomb alá. Ragy°gj Tengernek csillaga! az a Borús szemembe csillanó sugár Mutatja, hogy honnan letündököl, Ott égi béke biztos réve vár. Ragyogj ! ragyogj Tenger szép csillaga ! Irányadóm az élet tengerén, Nem csábít el szivének bájdala, Az égből angyalének zeng felém. Munkálatok, 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom