Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
A keresztény házasság. Dupaiüoup Bódog püspök után. I. FEJEZET. A család.. Ijsten az ember teremtésével egyidejűleg megalapítá a családot s annak jogait és ezzel minden társaságot és minden tekintélyt, mely az emberek között fennáll. Midőn az embert saját képére és hasonlatosságára te- remté, nem akarta, hogy magányosan éljen e világon. A világosság, az égboltozat meg voltak teremtve, de czél. jók nem az volt, hogy a teremtés főműve legyenek, hanem hogy az embernek szolgáljanak, - a főmű természete fenségesebb volt. „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra“ — mondotta az Úr s a nagy szót tett követé. Isten egy kis földet vett isteni kezébe s belőle az ember testét alkotá, s ez az Isten keze által alakot nyert földi por az egész teremtésben a legszebb, legnemesebb alakká lett. Egyelőre ez a test csak csodálatos alkotmány volt, de nem képe és hasonlatossága az Istennek. Akkor Isten orczá- jára lehellé az élet lehelletét (spiraculum vitae), az örök, isteni élet tiszta lehelletét s így az ember élő lénynyé lett. . . factus est in animam viventem. Kettős élet adatott neki, szellemi és testi: először is gondolkodik, megismer, Ítél és szeret ; azután lélekzik, mozog, lát és hall. S ezzel rendkívüli egyesülés jött létre ezen, a föld porából ugyan, de isteni mester által alakított test s a Munkálatok, 1
