Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
1. A keresztény házasság
9 MUNKÁLATOK 45. ÉVF. lélek, a Magasságbelinek élő lehellete közt; s ez az egyesülés sérthetetlen maradt volna, ha az ember nem vétkezik. Először érezte ez a sugár, szép test, hogy önkénytelenül is az ég felé vonzódik; nemes vér folyt ereiben, szive hatalmasan dobogott keblében, lábai mozogni kezdettek, kezeit összetevő, hogy Teremtőjét magasztalja, térdét meghajtá, hogy Őt imádja. Arcza eleven lett : ebben tükröződött vissza a tekintet, a mosoly, a nyelv, a kellem; homlokán királyi fönség trónolt; ártatlanság, a szív tisztasága, tiszta öröm, hála és szeretet szépiték a ragyogó vonásokat. Először lobbant fel szivében az égi láng, melyhez foghatót a természetben hiába keresünk, s mely a bűn daczára is olykor-olykor a nap legszebb sugaránál is élénkebb tüzet gyullaszt lesütött pilláink alatt. S végtére majdnem isteni pillantást vetett az ember az ég felé; az angyalok látták őt és csodálták páratlan szépségét és főnkéit arczulatán az isteni dicsőség csodálatos visszatükröződését, s ha nem is estek kisértetbe, hogy őt istennek tartsák, mégis örömest hitték, hogy annak képmása. így teremté Isten az embert. Isten látja, áldja, hívja őt, mutatja neki a föld, a tenger, az ég mérhetetlen nagyságát s így szól hozzá: „Te vagy kezem remekműve, légy műveim királya is (praesit universae terrae). Az egész természet a te birodalmad, mindent neked adtam (dedit universa).“ S az ember szemlesütve birtokába veszi a földet, az állatok lábaihoz simultak s tőle, mint a leghatalmasabb uralkodótól, neveiket nyerték. Nemsokára bejárta birodalmát s szabadon gyakorolta fönséges fő uralmát. S ha meg is tört azóta kezében annak jogara, azért maradt mi reánk is annak nehány dicső, noha szomorú töredéke. — Azért említettem fel az ember teremtésének közelebbi körülményeit, mert igen fontos, sőt nagyon is szükséges, hogy egész nagyságában és pompájában szemünk előtt lebegjen az Alkotó műve, ha a nevelés nagy művét akarjuk vizsgálni. Mert az a gyermek, kinek atyjává rendelt téged az Isten, s kit te nevelni tartozol, szintén Isten képére van teremtve, s a nevelésnek, melyben te részesíteni fogod, csak egy czélja van: hogy benne az Isten hasonlatosságát végkép megteremtsed. Hozzáteszem,
