Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában
232 MUNKÁLATOK 45. ÉVF. tak. 2) Miért engedte meg Mózes az elválást? Vagyis lehet- séges-e, liogy maga az Isten, az ó-szövetség minden törvényének szerzője, oly törvényt engedett kihirdetni, mely az általa adott természeti törvénynyel ellenkezik ? A zsidók Krisztus urunk tanúsága, sz. István, első vértanú, vérrel pecsételt vallomása szerint keményszivüek, keménynyakuak, konok, megátalkodott természetűek voltak magának az Istennek különös adományaival, a Szentlélek működésével szemben és mint tapasztalhatjuk, ilyenek még napjainkban is. Ok a törvényt, a kinyilatkoztatott tanokat s egyátalán a kinyilatkoztatást kezdettől fogva nem a szellem, hanem a betű értelmében fogták fel ; ebből eredeti azután, mint azt az előbbi szakaszban láttuk, a népnek nagy magzatvágya, az érzéki dolgokhoz való nagy ragaszkodása. Ez okozta azt is, hogy jóllehet az elválás az erkölcsi törvények értelmében helytelen cselekedet, tiltott dolog volt, a polgári törvények azt, mint szükséges rosszat eltűrték, nem ugyan valami nagyobb jó elérésének czéljából, mint a milyen volt a többnejüségre vonatkozó fölmentés, hanem a nagyobb rossznak elkerülése — a nő meggyilkolásának meggátlása végett, melyre a zsidók hajlandók voltak.“1) Némelyek azt mondják, hogy mivel az ó-szövetségi törvénynek azon rendeltetése volt, hogy a bűnt megmutassa,2( de a törvény által megengedett elválást még sem mondja bűn nek, tehát, jóllehet az elválás magában véve rossz dolog, sőt a házasság czélját is akadályozta, mégis élhetett vele a választott nép Istentől nyert fölmentés folytán, valahányszor, nagyobb rossz elkerülése végett szükségessé vált. Ezt látszanak bizonyítani aranyszáju sz. János következő szavai : „Mózes megadván a váláslevelet, nem az Ur igazságosságát niu•) Summ. Th. Suppl, q. 67. a. 3. c. „non quidem propter aliquod maius bonum consequendum, sicut fuit dispensatio de pluribus uxoribus babendis, sed propter maius malum cohibendum, scilicet uxoricidium, ad quod Judaei proni erant propter corruptionem iraseibiles.“ 2) V. ii. I'/. 58. 1. ; I. Kor. 10. 4; Summa. TJi. Suppi, q. 617. a. 3. c. ; Hengstenberg i. m. stb.
