Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában
206 MUNKÁLATOK 45. ÉVF. hogy a Mózes által kihirdetett isteni törvények, jóllehet rendeltetésük vala a keménynyakú és bármire inkább, mint az igaz Isten szolgálatára, akaratjának teljesítésére hajló népet vezérelni: korántsem a szigorú törvényhozó, hanem a bölcs, szerető Atya szellemét tüntetik elénk. A Mindenható öröktől fogva előre látta, hogy a választott zsidó nép szivének keménysége miatt a legüdvösebb intézkedéseknek is ellenáll, ha azok nincsenek gondolkodásmódjához alkalmazva, érzékiségéhez viszonyítva ; ép» ezért, mint legbölcsebb törvényhozó, az általa adott törvényekben a zsidó nép szellemi műveltségéhez, gondolkodási módjához alkalmazkodott, sőt még annak hagyományos szokásait sem hagyta figyelmen kívül. Ebből az következik, hogy az ó-szövetségi törvények nem voltak absolut tökélynek, nem voltak örökké tartók, hanem, mint maga az ó-szövetség, előkészítésül szolgáltak az újra, a jövő javak árnyéka valának.1) Végleges tökélyüket attól nyerték, ki mondá: „Ne véljétek, hogy felbontani jöttem a törvényt, vagy a prófétákat : nem jöttem felbontani, hanem beteljesíteni.“ 2) Mivel azonban tökéletesíteni csak azt lehet, a mi még nem egészen tökéletes: világos, hogy az ó-szövetségnek házassági törvényei is, — a mennyiben a törvényhozók törvényhozója Jézus Krisztus, ezeket is tökéletesíté, — hiányosak, tökéletlenek voltak.3) Innen van, hogy jóllehet a sinai törvényhozás több-kevesebb tűrhető szokást szükebb körbe szorított, vagy egészen meg is szüntetett: de mindamellett sok olyanon is, mely a kegyelem törvénye szerint meg nem tartható, semmit sem változtatott. így történt a többnejiiséggel is. Mózes ugyanis nemcsak ki nem irtotta a többnejiiséget valamely határozott törvény életbeléptetése által, sőt ellenkezőleg abba való beleegyezését több alkalommal határozottan kifejezte. Hogy Mózes figyelmét ki nem kerülte a többnejüség, mutatják a következő ') Zsid. 10, 1. 2) Máté 5, 17. s) Zsid. 7, 19 és Máté 19, 9 ; Márk 10, 11 ; Luk. 15, 18,
