Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)
4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában
A ZSIDÓK HÁZASSÁGA. 207 szentirási lielyek: l)Móz. V. k. 21. f. 15 versében ezek olvashatók : „Ha valamely embernek két felesége vagyon, az egyik kedves és a másik gyűlöletes . . .“ tehát a törvény eme szavai szerint két feleséggel bírhatott bárki is, a nélkül, hogy a törvény ennek elejét vette volna. Úgy látszik, hogy ezen a törvényhozás által megerősített ferde szokást Jákobnak két feleségéhez, Rachelliez és Liához való egyenlőtlen szeretete alapította meg, valamint magának a törvény által megtűrt többnejüségnek is Jákobnak két feleséggel és ugyanannyi szolgáló leánynyal (másodfeleség) való házassági viszonya képezte alapját (praecedensét). 2) Móz. II. k. 21. fej. 9. és 10-ik verse szerint utasítást nyernek a zsidó apák, hogy azon esetben, ha serdülő figyer- meköknek szolgálót rendelnének nőül, r) ezen feleség az öt megillető jogokat akkor is élvezze, midőn a férfivá lett zsidó ifjú egy más, és pedig szabad zsidó leánynyal házasságra lépett. 3) Móz. III. 18. f. 18. versében azon tilalom foglaltatik, hogy felesége nőtestvérét az előbbivel egyidejűleg senki sem bírhatja másodfeleségül éspedig, minta héber szövegben levő nyS 2) (liczror) szó mutatja azért, hogy tulajdonképeni feleségét ezáltal ne szomorítsa. Ebből azonban bátran következtethetjük, hogy mást bírhatott. 4) Végre Móz. V. 17. fej. 27.versében a jövendő királyok házasságára a következő törvény adatott: „nem leszen neki na*) Michaelis J. D. ezen szokást a meleg égöv szülte kötelességek közé sorozza, a mennyiben szerinte ott a nemi ösztön igen korán, úgyszólván már a gyermekkorban jelentkezik, s azért, bogy a sokféle természetelleni bűnöknek eleje vétessék, melyek úgy erkölcsileg, mint az emberi test szervezetére való tekintetből sokkal veszélyesebbek a korai házasságnál — a fiú nőt kapott s nagykorúvá válván, vagy megtartotta, vagy egy másikkal lépett rendes házasságra. J. D. Michaelis „Mosaisches Recht.“ II. Theil. I. B. §. 8. 90. Seite Reutlinger 1793. II. kiadás. V “I jÿ ligare, colligare, hostiliter agere, oppugnare, arctare angustiis afficcere ; Tlï? (inf. c. és nota dativigerundium) ad affigendum (illam.)
