Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

1. A keresztény házasság

78

MUNKÁLATOK 45. K V K.

telességeiket lábbal tapossák és gyalázatos kicsapongásokba siilyednek! Egy részük nyomorult hízelgők- és élősködőknek esik áldozatul, kik csak arra bírnak képességgel, hogy az ifjúságot elrontsák; mások drága áron megvásárolható nőket tartanak, ezek mértékletlen lakmározások, amazok játékok és színházakkal teszik magukat tönkre, s mások még mélyebben siilyednek a bűnök fertőjébe“.

„A mi minket illet“, mondja Plátó „elhatároztuk, hogy ezt a veszedelmet kikerüljük, s hogy nem tesszük azt, mit a szülők legnagyobb része tesz, hogy gyermekeiket, mihelyt megnőnek, egészen esztelen szeszélyüknek engedik át; sőt, inkább azt hisszük, hogy épen ez az az időpont, midőn a ügyeimet és a gondot ez utolsó és legfontosabb nevelésben meg kell kettöztetni.“ Sok keresztény szülőnek ritkán vannak ily bölcs nézetei. Valóban ma is sokan hasonlítanak azokhoz, kind már Feneion azt panaszolta, hogy épen abban a koriján, midőn a szenvedélyek felszínre kezdenek emelkedni, s az ifjaknak annál inkább szükségük volna fékezésre, ezeket önmagukra hagyják.

Korunkról azt állíthatjuk, hogy ez utóbbi nálunk szabály- lyá vált. A legtöbb szülő a különféle kívánalmak befolyása alatt, melyeket a világ tőlük követel s bizonyos kislelkü félelemből, vagy saját gyengeségük felismerése folytán, visz- szariad attól a munkától, a melyért magukat fel kellene áldozni és e szent kötelességet illetőleg szívesen csalódásoknak adják át magukat; később ezt a csalképet mint elvet állítják fel, s meggyőzik magukat arról és hangosan hirdetik, hogy a nevelés az iskolák végeztével be van fejezve, hogy egy ti- zennyolcz éves ifjú már fel van nevelve, vagy soha nem is lesz, hogy azt sem erőltetni, sem kényszeríteni nem lehet, mert ez több rosszat szül, mint jót. . stb. Ki nem hallott már ilyen beszédeket? És e szépséges ürügyek alapján mindenkorra lemondanak tekintélyökről. Úgyis csak egy csekélyke kis részszel bírtak belőle már akkor is, midőn gyermekeik a szülői házból a nevelő intézetbe távoztak, de attól a naptól fogva, midőn visszaérkeztek, már nem is akarnak róla tudni. Pedig ez az a nap, melyen egész tekintélyüket új erővel és