Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

1. A keresztény házasság

VIII. FEJEZET.

Az ifjúság utolsó és legfontosabb nevelése s a szülőknek ebben való résztvevőse.

A szülői felügyeletnek és gondoskodásnak nem szabad megszűnnie, vagy csak meglazulnia is, lia a nevelés, mint mondani szokták, vége felé közeledik. A szülők feladata akkor még távolról sincs befejezve, sőt ellenkezőleg, épen most kezdődik legnehezebb és egyszersmind legszükségesebb köteles- ségök.

A klasszikus tanulmányok után még hátra van „az emberek, idők és dolgok nagy tanulmánya“, mondja Tacitus. Midőn az ifjú az iskolából kiszabadul az élet iskolájába lép, a hol őt a különféle szenvedélyek és érdekek, üzletek és vizsgálatok egymásba ütköző áramlataikkal kétségen kívül fáradságos, de rendkívüli hasznos módon tanítják és nevelik. Ezt, mint az emberek utolsó fontos kiművelését, társadalmi nevelését már jeleztem, mert a társadalomban és a társadalom által vezettetik, de az atyának és anyának kötelessége, hogy a főfelügyelést mindig maguk gyakorolják.

„Sokszor megfedtem az oly atyák eljárását“ írja Plutarch, „kik fiaikat gyermekkorukban nevelőkre bízzák, míg a szenvedélyes és heves korban, mely sokkal több elővigyázatot és gondot követel, mint a gyermekkor, teljesen magukra hagyják. S mily iidvtelen következményei vannak e sajnálatos hanyagságnak magukra a szülőkre! Hogy fognak majd bánkódni és a szomorú következések felett jajveszékelni, ha gyermekeik a férfi korba jutva, az atyai igát lerázzák, minden kő-