Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

13. Aquinói sz. Tamás és a bold. Szűz szeplő nélkül való fogantatása

Aquinői sz. Tamás és a B. Szűz szeplő nélkül való fogantatása.

Az ősök gondos kezekkel és bámulatos szorga- lommal összegyűjtött szellemi kincset hagytak hátra örökség gyanánt az utókornak. Gondoskodtak ők előre ; egyengették az utat, melynek nyomán az utókor köny- nyebben haladhasson a tökéletesbülés felé. Fájdalqm, az utókor nem méltányolta eléggé az ősök e gondos- kodását, s a századokon át összegyűjtött kincs hevert úgy szólván a nélkül, hogy nagyobb kamatot hozott volna. E gondatlanság a hittudomány szentélyét sem hagyta érintetlenül, sőt tudjuk, hogy sokan mily köny- nyedén törtek pálezát a középkori scholastica neve- zet alatt ismeretes hittudományi rendszer felett. Ezen eljárás által nemcsak az alapot rendítették meg, hanem tárt kaput nyitottak, melyen az ellenséges elem annál könnyebben járhatott ki és be, minél tágasabb lett a nyílás az újdonságok mohó befogadására. Már pedig ha valahol, akkora hittudományokban a hagyományszerü hit az a veres fonál, mely után indulva a haladás biz- tos, nélküle a bukás kikerülhetetlen. Kik és mik is voltak azok a scholasticusok ? A scholasticusok az egyház hitéhez szorosan ragaszkodó hittudósok voltak; hittudósok, kik hangyaszorgalommal gyűjtötték össze mindazt, mit előttük a szent atyák irataikban szétszórva nem kevesebb tudománynyal, mint ihlettséggel és mély belátással hordottak föl a kinyilatkoztatott igazságok fölvilágositásáravédelme- s megerősítésére. Az így összegyűjtött szellemi kincset azután újabb és újabb