Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

1. A vasárnap megszentelése

48

emberi törvények és törvényhozók elleni lázadás elveit a ״szabadság“ szépen hangzó, de hamis értelemmel biró neve alatt terjesztik el ? Erkölcsi szabadság nélkül, az önzés és a szenvedély megfékezése nélkül a külső szabadság fenn nem állhat, mert minden társaság áldó- zatot, önmegtagadást követel az egyesek részéről; a vasárnap megszentelése nélkül azonban hiányzik ez áldozathoz a szükséges erő, a nép elveszíti vallási és erkölcsi álláspontját. Végre nem nevetséges-e, ha a szegény munkásnak a tőkepénzesek által való kizsák- mányolását is a szabadság nevével akarják igazolni, holott épen oda kellene törekedni, hogy a szegény munkás e kizsákmányolástól megóvassék, a vasárnap iránti joga, lelkiismereti szabadsága s az Isten törvénye iránti engedelmességben álló szabadsága fentartassék. Jól mondja Proudhon : ״Mily nyomorultaknak tűnnek fel előttem a népnek, a munkás osztálynak ama szívtelen, bőbeszédű barátjai, az emberiség ama jóakarói, kik az édes semmittevés keblén pihenve teljes kényelemben elmélkednek embertársaik szenvedései felett s azon töprenkednek, hogy a szegény ember csak hat napig dolgozhatik s így csak keveset szerezhet, s a kik ebből azután azt következtetik, hogy az embernek nem kell henyélnie, hanem dolgoznia .... Adná az Isten, hogy mi is úgy ünnepelnék meg a vasárnapot, mint egykor atyáink.“

Az egyház felszabadította a munkást a szolgaság- ból és munkájának tiszteletet szerzett. Krisztus Urunk- tói és az egyházától való elszakadás pedig meghozta a munkás új rabszolgaságát és lealacsonyította a mun- kát. Az Istenhez és egyházához való visszatérés — különösen ha a vasárnapot valóban megszenteljük — biztosíthatja egyedül a valódi szabadságot.