Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

1. A vasárnap megszentelése

3• A vasárnap megszentelése a műveltség alapföltétele és elömoz dítója.

״Műveltséget mindenki számára!“ ״A műveltség szabaddá tesz !“ Ezek szintén korunk szólamai. S míg így a mindenkire kiterjedő műveltséget hirdetik, elvon- ják a munkástól a vasárnapot, jóllehet egyedül ez teszi rájok nézve lehetségessé, hogy valóban kiművelhessék magokat. A ״szabadelvű“ munkásképző egyesületek soha sem fogják megteremteni a valódi műveltséget; ezekről mondja Niemeyer, hogy tulajdonképeni czéljok, mely az oktatásban állana, ez emberek előtt csak mel- lékes dolog; ״e nyilvános gyűlések belső és külső lé- nyegét a ״blau Montag“ hangulata jellemzi, és e han- gúlát az emberi szívben levő belső űrt, ámbár egy időre felületesen be is tölti, inkább kitágítja, semhogy egészen elfoglalná“1).

Mi a műveltség ? Ha azt nem akarjuk, hogy a műveltség egyoldalú legyen és több vészt, mint hasz- not nyújtson, akkor az egész embert fel kell karolnia. A valódi műveltség az ész és a szív műveltségében áll. A valóban müveit ember külsőleg is annak fogja magát mutatni, tehát a műveltség testére, de egész magatartására is nemesítőleg fog hatni. — Már csak ezért is ellenségei a műveltségnek azok, kik a tes- tét folytonos munka által mintegy elaszni és elnyo- morodni engedik, elfeledve amaz igazságot, melyet már az orvosi tudomány atyja (?) állított fel: ״Mens sana in corpore sano.“ ״Egészséges ész ép testben szó- kott lenni.“ Hogy lehetséges a test és a szellem mű- velése nyugvási nap nélkül? Az ész műveltsége magá- ban véve csak egyoldalú műveltség, és a szív müveit- sége nélkül nem teszi szabaddá az embert; mert sem a külső szabadságot, sem ennek alapját, a belső szaג) Niemeyer id. mű. 68. 71. 1. stb.

4