Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

1. A vasárnap megszentelése

47

Ugyan mi a szabadság? Az a jog-e, melynél fogva az ember tehet, a mit akar ? Hogy e tétel helytelen, azt mindenki belátja ; mert ily ״szabadság“ mellett nem állhatna fenn a társadalom. Ha mindenkinek szabadsá- gában állana azt tenni, a mit akar, akkor embertársát, a ki útjában áll, szintén eltávolíthatná, kirabolhatná, meg- gyilkolhatná. Valakit felruházni hatalommal arra, hogy rosszat tehessen, ez nem tartozik a szabadság lényegé- hez; különben Isten sem lenne szabad, vagy az Ő sza- badsága kisebb lenne az emberénél; továbbá minden törvény a szabadság ellen elkövetett bűntett volna, mert valamennyinek az a czélja, hogy a rosszat meg- akadályozza. Tehát a szabadságnak, azaz az önelha- tározás hatalmának határokkal kell bírnia. E határokat a szabadság mások, névszerint Isten és a felebarát jo- gaiban s az önmagunk iránt való kötelességekben bírja ; minthogy pedig e jogok és kötelességek alapja a vallásban, az Isten akaratában van, a valódi sza- badság az Isten törvénye iránti lelki- ismeretes engedelmességben áll.

A külső szabadság forrása a benső szabadság. Minden, a szenvedélyek kényuralmától ment szív, sza- bad; mindenki, a ki vétkezik, a vétek rabszolgája. Az igazság szabaddá tesz (Ján. 8, 32.); Istennek

szolgálni annyi, mint uralkodni. Egyedül a vallás bír azzal az erővel, hogy a szenvedélyek hatalmától meg- szabadítson s erkölcsi szabadságot nyújtson. A vasár- nap megszentelése szükséges, hogy a vallás a nép számára megtartassák, tehát a végből is . szükséges, hogy a valódi szabadság fentartassék. A vasárnap megszentelése megóv attól, hogy a szabadság fékte- lenséggé fajuljon. De ha minden nyolczadik nap nem egyéb mint lázadás Isten ellen, ha az emberek a sza- badságot abban keresik, hogy az Isten törvénye, az Isten ifánti köteles et gedelmesség alól kivonják mago- kát, akkor épen nem csodálkozhatunk azon, hogy az