Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)
1. A vasárnap megszentelése
43 Üdvözítőnek e mondása: ״Amit egynek ezen leg- kisebb atyámfiai közül cselekedtetek, nekem cselekedtetek.“ (Mát. 25, 40. 45.)? Az egyház megtanít bennünket, hogy bizalommal imádkozzunk a mennyei Atyához, a ki azután kegyelme által megadja az embernek a nélkülözés és önmegta- gadás követelte erkölcsi erőt; ha a héten át viselt teher még oly súlyos is, a vasárnap megkönnyíti a szivet és e napon az ember, mint ember, s mint ke- resztény egyaránt örvend. ״Valamint a vándor előtt, a ki a nap nyomasztó hevében hosszú utat tett vala- mely puszta vidéken, oly helyek, a hol a terebélyes fák lombos koronái kívánt árnyékot s a zöld gyep várvavárt pihenő helyet nyújtanak, kimondhatatlanul kedveseknek tűnnek fel : ép úgy jönnek e szép napok is, hogy a testet nyugalommal s a lelket kifejezhetet- len vigaszokkal táplálják.“’) Az Úr napja hétről-hétre vallásos örömöt hint el az összes hívők nagy család- jának kebelében, elégedettekké, vidámakká s nyája- sakká teszi a híveket. ״Az egyesek kilépnek elzárko- zottságukból, mindenki szeretettel és részvéttel köze- ledik a másikhoz és e kölcsönös érintkezésben mint ember s mint keresztény egyaránt örvend fensőbb éle- lének: az emberek e nemesebb társalkodása által a vasárnapi nyugalom egyszersmind úgy az egyesek mint az összes emberiség igen fontos nevelési eszkö- zévé válik“1 2). 2. A vasárnap megszentelése biztosítja a szabadságot. Midőn a kereszténység megkezdte a földön inü- ködését, az emberiségnek még csak csekély része volt az emberi jogok birtokában. Hatalom és birvágy az emberek többségét egész az észnélküli lények1l Cultur und Kirche. 21. 1. 2) Werner id. mű. 177. 1.
