Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)
1. A vasárnap megszentelése
mint embernek érvényt és jogot; e kérkedésüket mi is helyben hagyjuk, mert e kor gyümölcse az, hogy a vallás, a hit mai napság közönbössé, visszataszítóvá, sőt részben gyülöltté vált, úgymond Hagele.1) És való- ban a vasárnap megszentségtelenitése által az emberi- ség nagy részében nemcsak félreismerik az emberi méltóságot, hanem attól valósággal meg is fosztják. S ha megszűnt az emberi méltóság iránt való tisztelet, nem indulunk-e akkor a pogányság, a barbarismus felé? Nem ugyan egyedül a vasárnap megszentségtele- nítése az, a mi már sok munkást megfosztott emberi méltóságának tudatától. De ki tagadhatná, hogy az egyike a főbb okoknak, s hogy a munkás ott, a hol a vasárnapot valóban megszentelik, rossz anyagi viszo- nyok között sem sülyed annyira ? A meddig az Úr napját méltóan megszentelik, addig az emberi méltósá- got is tiszteletben fogiák tartani. Az egyház megtanítja az embert, mi a czélja e földön, mily nagy a méltósága mint Isten képmásának és gyermekének, folytonosan szeme elé állítja a leg- magasztosabb példát isteni Üdvözítőnkben, a ki az alacsony kézi munkát maga nemesítette és szentelte meg; a munkásnak a földön való rövid, fáradságos munka után örök, boldog nyugalmat ígér, melynek föltétele és mintegy előképe volt a hetedik napon való nyugalom (Zsid. 4, 4. 9, 10.). Az egyház mindenkinek hirdeti a szeretet törvényét, mely a szegényt és a gazdagot egybekapcsolja, megtanít arra, hogy kell még a legszegényebb emberben is Krisztust tisztelni és szeretni; azokat pedig, a kik, nem gyakorolva a szere- tetet, a szegényeket elnyomják örök kínokkal fényé- geti. Valóban, mi fejezheti ki szebben az emberi mél- tóságot, melylyel még a legszegényebb és legala- csonyabb származású ember is bír, mint az isteni *) Hagele, der moderne Fortschritt und die arbeitenden Classen. Frankfurt, 1865. 10. 1.
