Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

1. A vasárnap megszentelése

39

Minden társaság tekintélyen, renden és engedet- mességen alapszik. Ezek azonban szükségképen folté- telezik az emberi méltóságot. Az emberi méltó- ság pedig a vasárnap megszentelésének törvényében találja fel leghatalmasabb oltalmát.

Ebből is kitűnik, hogy az ember, a ki nem ismeri el magasabb, természetfölötti méltóságát, természetes méltóságát is félreismeri ; vagyis, a mint a zsoltáros mondja, lealacsonyul az oktalan állatokig: ״Némely ember, midőn tiszteletben van, ezt figyelembe nem veszi, olyan, mint az oktalan állatok és hasonló azok- hoz.“ (Zs. 48. 13).

I. ״Olyan, mint az oktalan állatok és hasonló azokhoz“ ״nem áll-e ez tényleg a mun- kásról, ha nem adják meg neki a vasárnapi nyugalmat s az Úr napján is dolgoztatnak vele? Igen, nemcsak teherhordó állatként, melynek szintén kell nyugalmat adni, hanem mint valamely élettelen géppel bánik gazdája a munkással, lehetetlenné tevén neki a vasár- nap megszentelését. A gazda nem törődik azzal, hogy a munkásnak is halhatatlan a lelke, hanem csak azzal, hogy micsoda anyagi hasznot húz munkájából. A mun- kásokat csak számuk és fontosságuk szerint becsüli. Azt hiszi, hogy mindent megtett, ha annnyival látja el őket, a mennyi szükséges testi erejök fentartására, hasonlóan a géphez, melynek kerekei közé olajat szoktak önteni, hogy könnyebben forogjanak. Ha a munkás a reá erőszakolt munka következtében kimerült, kegyelem nélkül elbocsátják, amint félre szokták dobni a hasznavehetetlenné vált gépet.1) Már a munkásnak modern elnevezése, a mennyiben ״munkaerődnek hivják, szintén személytelen dolognak tekinti őt.2)

A modern hitetlenségtől megmételyezett népgaz*) Gaume id. mű. 102. 1.

2) Hettinger, die Dogmen des Christenthums II. Bd. II. Abthlg. Freiburg, 1867. 700. 1.