Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

1. A vasárnap megszentelése

40

dasági iskolák egyedül a munkát tekintik az ember legfőbb czéljának és magát az embert több vagy ke- vesebb értékű gép gyanánt becsülik aszerint, a mint több- vagy kevesebbet keres. Innen van, hogy az em- bernek erkölcsi értékétől egészen eltekintenek ; innen van, hogy a szegény és alacsony sorsú emberekkel oly borzasztón visszaélnek, különösön azok, a kiknek főtörekvésük abban összpontosul, hogy e szerencsétle- neket saját hasznukra kizsákmányolhassák.“1)

II. Pecci biboros főpap, a jelenleg dicsőségesen uralkodó XIII. Leo pápa az Úr napjait az emberi- ség napjainak nevezte el. ״Ekkor a szegény ember lerázza vállairól a szántóföld és a műhely porát, ünnepi öltönyében könnyebben lélekzik. Megemlékezik arról, hogy Isten nemcsak azért teremtette, hogy örökké az anyag igája alatt görnyedjen, hanem, hogy felette uralkodjék is.“2) ״A vasárnapi munka által,“ mondja egy orvos, ״a munkástól elrabolják az ember napját, azt a napot, melyen a munkás, megszabadulva szűk légköréből, az égi világosság dicsfényében fürdik és szive megnyílik, a midőn elmondhatja Fausttal: ״Hier bin ich Mensch, hier darf ich’s sein.“3) ״Itt ember vagyok, itt ember lehetek.“ ״Ha azonban az embert tökéletesen az anyaghoz lánczolva, abba elmerülve és eltemetve tartják, az Isten áldásától megfosztott — mert az ő akaratával ellenkező, — hogy úgy mondjuk, megpogányosodott munka eme szegény áldozataiban a szellemi életet is elfojtják. Mindaz, a mi az embert emeli, a mi azzá teszi, a minek Isten rendelte, hogy a teremtett világ királya, Isten gyermeke, a mennyország örököse legyen, elsötétül szemei előtt, és feledésbe

ג) Cultur und Kirche, zwei Hirtenworte des Cardinal-Bischofs Joachim Pecci, nunmehr Leo XIII. Mainz 19. 1. stb.

2) Ugy. 22. 23. 1.

״) Niemeyer, die Sonntagsruhe vom Standpunkt der Gesundheits- lehre. Berlin 1876. 2. 1. stb.