Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

12. A szécsényi gyülés kora, vallásügyi viszonyainak rövid ismertetése

383

kapujánál sa Szentirás szavaival kérdezé őt: ״Pacifi- cusne est ingressus tuus ?“ és magyar beszédben szí- vére köté a kath. vallás ügyét ; különösen pedig hat- hatósan kérte, hogy Egerbe be ne bocsássa a protes- tánsokat, mert ő el van határozva, ha kell, a bemene- telt előttök még holt-testével is elzárni. Rákóczyra hatott az ősz püspök beszéde, s ünnepélyesen megígérte, hogy a kath. vallást pártfogásába veszi s minden sér- tés ellen meg fogja védeni. ')

A jézustársaságiak ügye szintén éles szálkát ké- pezett a protestánsok szemében, miért is annak szabá- lyozását nem csekély erélylyel szorgalmazták. Nem nagy emlékező tehetség kellett ahhoz, hogy visszagondolja- nak Pázmány Péterre s egyúttal az általa előidézett nanyatlásra, melyet a protestántismus szenvedett. Ta- gadhatatlan ugyanis, hogy honunkban a vallási irány Pázmány föltüntekor protestáns volt, míg letüntekor már ismét a katholicismus vette át a hegemóniát. A Jézustársaság rendje volt az, mely, mint a kath. vallás leghívebb őre, legtöbbet ártott az eretnekségnek ha- zánkban épúgy, mint külföldön, miért is a protestánsok mindent elkövettek e gyűlölt szerzet megsemmisítésére, az országból való eltávolítására. Minden egyéb rend- beli papot vagy szerzetest, nemcsak a magyar nemze- tiségüt, de az idegent is készek megtűrni — mondoga- ták — csak jezsuitát ne lássanak. A szé- csényi gyűlésre is azon elhatározott szándékkal mentek, hogy kieszközöljék a jézustársaságiak kiűzetését, mi- végre nem csak saját erejöket feszítették meg, hanem még a katholikusok soraiból is igyekeztek harczosokat toborzani. Vádakban sem szűkölködtek. Nagy hangon hirdették, hogy a jézustársaságiak eredeti czéljokrób a hithirdetésről és az ifjúság oktatásáról, mintha bi- zony nem épen e téren féltek volna tőlük leginkább, *)

*) Magyar Sion II. évf. 402. 1.