Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

8. Jézus nevenapján

363

Meszsze, meszsze bolyong a hontalan,

Mint a vihar ragadta bús levél;

Futna, de nem! nem lehet! meg-megáll És leroskad a villám fényinél:

״Hála oh ég! vigalmad küldte le : ‘ ״Dicsértessék Jézusnak szent neve.“

És a zsarnok ? a szív nem kőkemény,

Él a népek boszuló Istene,

Trónjához foly az ontott vérpatak Szörnyű vádat emelve ellene ;

És az, . . . testét szőrzsákkal fedte be : ״Dicsértessék Jézusnak szent neve.“

..............Alszik a hős ... a hűség angyala

Felkeresi vérázott fekhelyén,

Szegény leány . . . őrülten felsikolt:

״Pihenj! pihenj ! követni foglak én !“ Nyugszik a lány, a hős, s tört fegyvere : . . ״Dicsértessék Jézusnak szent neve.“

Fut a gyilkos elvetve fegyverét. ״Boldogtalan, jer! mentsd meg lelkedet.“

Ki az, ki hiv ? ott áll a szent kereszt És porba hull ,״ ־hallgass meg engemet.“

Oh irgalom! kegyelmek Istene. ״Dicsértessék Jézusnak szent neve.“

Minden, minden zengi a szent nevet,

Mi is ülljük meg drága ünnepét;

Legyen imánk örökzöld koszorú,

S fonjuk belé lelkűnknek jobb felét .... Imádjuk Öt, ki értünk szenvede: ״Dicsértessék Jézusnak szent neve.“