Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

3. A bold. Szűz szeplő nélkül való fogantatása és a kihirdetés korszerűsége

153

szöveg hűen megőrzött eredetiségének kimutatása kü- lönösen ama bámulandó munkálatok által, melyekre Kennicott a múlt, és de Rossi a jelen században vál- lalkozott. Az eme vívmányokat számba vevő újabb szentirás-magyarázat a régi nézettel szemben azt ál- Htja, hogy a איה névmás nem השא ra, hanem ער ]-ra

vonatkozik; továbbá, hogy az hím nemben veendő, mint az eredeti szöveg mutatja.

Megengedve, hogy a אין|ך többször fordul elő a a Pentateuchusban אי,"[ helyett, de korántsem tartva

meg a következtetést is, melyet a másik fél tesz hogy tehát a ,דשא אוה -ra vonatkozik, eme nézet a követT

kező érveket hozza fel:

1) A masorethák ott, a hol אוה névmás a nőne- met jelöli, azt igy pontozták : אףןך+ Miután e helynél

nem fordul elő, világos, hogy a névmást J]"]]-ra vonatkoztatták.-אוה׳) hím nemben van véve a szamaritán co- dexben is, melynek régisége kérdésünkre nagy fontos- ságu. Amaz állítás, mintha a zsidók rosszakaratból אי,ך helyébe אףך tettek volna, vagy hogy az eredeti szöveget megrontották, egyetlen egy alapos érvvel sem mutatható ki. Ennek igazsága mellett nemcsak Josephus Flavius, sz. Jeromos, sz. Ágoston, hanem főképen az előbbre haladott tudomány kezeskedik annyira, hogy az etedeti szöveg lényeges épsége (in- tegritas essentialis) napjainkban általánosan elfoga- dott tény.

3) אוה -t közvetlenül ערז előzi meg s így a mon- datkötés szabályai szerint erre vonatkozik. Ha mégis a ״m ulier-re, asszon y“-r a kellene vonatkoznia, akkor a szerzőnek a kétely kikerülése végett א',ד^ kellett volna használnia.

4) hogy a ך(אן semen-re (ivadék) vonatkozik, mu-