Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)
3. A bold. Szűz szeplő nélkül való fogantatása és a kihirdetés korszerűsége
154 tátják וש־5דן és יי^י״*־ ige suffixumai. Az ellenfél által felhozott helyeknél, hol a hím nemű suffixum nő- nemre vonatkozik, az ős-szöveg oszlatja el a homályt. 5) hogy a אן,ד semenre vonatkozik s hím nemben veendő, e mellett tanúskodnak a régi forditások egyhan- gulag az egy Vulgatá-t kivéve. 6) A legrégibb latin egyházatyák a Septuagin- tából (LXX.) származott latin fordítás utána 1-אין;ך ipse-vei fordítják. így sz. Cyprián, Tertullián, sz. Jero- mos, sz. Leó. így kívánja ezt az isteni Ígéret czélja; igy a teljesebb és a szövegbe beillő értelem. 7) Az analógiából, mert nem Mária, hanem Jézus! az ő isteni Fia törte meg a kígyó fejét. Ha tehát e két nézetet összevetjük, akkor a tudó- mány követelte második nézethez kell ragaszkodnunk. Ha a második nézet érveit fontolgatjuk, s különösen ama fontos körülményt veszszük tekintetbe, hogy maga sz Jeromos is ipse-vei fordítja, vagyis hím nemben veszi az eredeti szöveg névmását s az ellenfél érvei (Jo- sephus Flaviusra hivatkozni nem igen lehet, miután csak Ruffinus fordításában, nem pedig az eredeti görög sző- vegben található : yvravxl) csak sz. Ágostonnal kezdőd- nek : hajlandók vagyunk csatlakozni Reinke nézetéhez, a ki igen valószínűnek tartja, hogy mind sz. Jeromos Vulgáta fordításában, mind a sz. Jeromos előtti latin for- ditásokban ipse állott és csak sz. Ágoston idejében vagy valamivel előbb csúszott be az: i p s a.1) Hosszasabban foglalkoztunk e helylyel, mert igen fontosnak tartottuk azt kellő világításba helyezni. Mint- hogy a nőnemet használó fordítás közhasználatnak örvendett, nem csoda, ha több szent atya és hittudós e helyet egyenesen a bold. Szűzre vonatkoztatta s abból az ő szeplőtelen fogantatását örömmel következtette. Érvelésöket pedig következőleg fűzték: a csábító 1j Reinke, Beiträge zur Erklärung des alten Testamentes. II. köt. 205 458. 11.
