Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)
2. Az emberi törvények és az engedelmesség, Lebmkuhl Ágoston j. t. után
124 akaratára támaszkodik, mely az emberiség társadalmi rendének fentarlását parancsolja. Oly rendelet pedig, mely az erkölcsi törvény követeléseit sérti, erőszakos módon támadja meg a társadalmi rendet, megtámadja az eszes lény legfőbb javát s így Isten akaratára, mely a rend fentartását kívánja, vissza nem vezethető. A valódi törvény iránt való engedetlenség megkárosítja az emberiség közjavát, de az erkölcsi követelésekkel ellenkező törvény felállítása még inkább sérti azt. Te- hát nem az ingatná meg az emberiség közjavát, minden rendnek támaszát, a ki az ily törvénynek nem enge- delmeskednék, hanem az, a ki azt fel merné állítani. Az illető ez által saját tekintélyét semmisítené meg, saját tekintélyét ásná alá, még pedig, fájdalom, nem csupán ama dolgokban, melyekben illetéktelenül parancsol. Érvénytelen a törvény másodszor: ha bármily módon ellenkezik valamely felsőbb elöljárónak parancsoló vagy tiltó akaratával Beáll ez eset mindannyiszor, valahányszor a törvény olyasmit parancsol, a mi az erkölcsi törvénynyel ellenkezik, de beállhat más körül- mények között is. Előbbi esetben az illető törvény közvetlenül Isten legfelsőbb akaratával ellenkezik, kü- lönben pedig a felsőbb illetékes hataloméval. Találóan szól erről sz. Ágoston: ״Ha a proconsul valamit párán- csői, a császár pedig más valamit, ki kételkedik, hogy amazt mellőzve ennek kel) engedelmeskedni.“ S abból aztán így következtet: ״Ha tehát a császár valamit parancsol, Isten pedig másvalamit, hogyan kell Ítélne- tek? . . . Ott a császárénál magasabb hatalom tilt. Ott azt kell mondani: Bocsánat! te, ó császár, börtönnel fenyegetsz; amaz pedig, az Úristen, a pokollal. Ezért aztán a hit paizsához kell nyúlni, hogy az ellenség minden nyilaitól megóvassunk.“ נ) E dolog már magában véve oly egyszerű, világos, hogy rendes körülmények közt sem szolgálhat vala’) Serm 62. ed. Mign. col. 421 alias 6. de verb. Dei.
