Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

II. Az oktatásszabadság a francia forradalomig

országainak irodalomtörténete fényes bizonyságot tesz, melyet a gyűlölet és rágalom elhomályosítani sohasem lesz képes. Azt hiszi ugyan a modern büszkeség, hogy béltartalom dolgában megvetéssel tekinthet a középkori irodalomra, melynek legjelesebb képviselői a kolostorokban valának, de egészen másként vélekedik ezen kornak egy — bár a középkor hitvallásától idegen — igen alapos ismerője „Nem volna oly nehéz, mondja Lardner, a középkori európai irodalom termékeiből kiválasztani olyanokat, melyek költői felfogás tekintetében legkitűnőbb költőinknek becsületére válnának ; és ;a melyeket mély gondolkodás és az Ítélet élességére nézve még leghíresebb bölcsészeink seih értek utói“. ’) A mi pedig a kolostorok működését a „tudományok újjászületése“ óta illeti, azok úgy terjedelem mint alak és tartalom tekintetében az emberi szellem legfönsége- sebb és bármely nép és korhoz méltó termékeit mutatják föl: lépjünk bármely nagyobb könyvtárba, vagy olvassunk egy részrehajlástól ment irodalomtörténetet, találni fogunk az emberi tudás minden ágában a mester művek között olyanokat, melyek szerzői valamely kolostor magányában éltek ; nem is említve azokat, a kik müveltségöket szerzetesek vezetése alatt nyerték. Épen oly találóan mint szépen mondja egy másik protestáns iró : „Sohasem nézhettem a távolból valamely hegyormon fekvő kolostort — megvilágítva a lenyugvó nap sugarai által — anélkül, hogy hálaérzettől áthatva föl ne ismertem volna abban a középkor egyik fényforrását, egyikét azon világitó tornyoknak, melyekből a tudomány fáklyái ragyogtak ki, míg alatta a világ mély sötétségbe borulva terült el“ *). Mindenki, a ki a történelmet ismeri, tudja, hogy midőn már a tudományos szellem mindenütt terjedni kezdett, még akkor sem

*) Encyclop. Hist. of. M. A. IV. 316.

2) Field, Letter From. Rome p. 10, in Brownsons Quart. Rev. 1853.