Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

Előszó

9

lap), hol általán a modern tudomány tévedéseiről beszél, ezeket mondja : „Ámbár az áltudomány Istentől elfordult és a természet kutatásába mélyedt, a természetet mégsem fogta föl, sőt nem is foghatja föl, mert a Te- remtő ismerete nélkül a teremtményről sem alkothatunk helyes fogalmat. A modern anyag- elviség ámbár azt hiszi, hogy a természettudományokat egyedül ő bérelte ki, teljesen fonák fogalommal bir a természetről. — Az áltudomány nézeteinél a természetről sokkal nagyobb rombolást idéztek elő a történelmi vélemények, különösen az emberi nem rendeltetéséről és a világtörténelem hivatásáról, a mennyiben ezek ösz- szefüggésben azon természetelvekkel megmérgezték a magánélet erkölcseit és a politikai szenvedélyeket. Az emberi kevélység tévedése a természettudományok terén nem különálló valami. Összefüggésben van az emberi ész összes modern tévedéseivel. Az emberek messzebb és messzebb távozván a kereszténységtől, a régi isteni félelemtől, egy egészen uj pogányság ütötte fel fejét. Azáltal, hogy az isteni tekintélyt kerülni és végre egészen tagadni kezdték, visszaestek a pogány esztelen ■ ségbe, t. i. vagy az anyagot, a testet és a pénzt imádják, vagy pedig önmagukat istenitik. Az érzékek imá- dása és az önistenités uralkodnak ismét a világon, mint uralkodtak a kereszténység előtti időben. A gondolkozásmódban felmerült ezen nagy fordulat hatalmas befolyással volt a tudományokra is. Mindenütt a központtól a kerület, a magtól a héj felé távoztak, és a dolgok valódi állását a tantermekben és a tudományos irodalom terén rendszeresen fölforgatták. Ezt minden tudománynál föl lehet ismerni, ez a szellemek általános betegsége és az egyes gondolkozó főknek már alig tehetünk szemrehányást azon természetellenesség miatt, mely már uralkodó divattá lön. Hogy az egy igaz Istent tagadják és az istenit egyedül a természetben, az anyagban vagy az ember énjében akarják csak elismerni, ez