Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

Előszó

IO teljesen megfelel a jelenkor észjárásának. A természet- tudományok terén az élő Isten csodálatra méltó teremt­ményét anyagcserén alapuló élettelen gépezetnek tekin­tik. A politikában az élő nemzetiségek helyébe hasonló módon elvont fogalmak élettelen gépezetét állítják. Sőt magában a történettudományban is oly rendszer ütötte fel fejét, mely a történeti tények mélyére hatolni nem képes, és mig mohón gyűjti az anyagot, addig másrészt a történelem szellemét föl nem fogva, lényegtelen kér­dések vitatásával és bizonyításával kérkedik. A kik az Istent nem fogják föl, az életet sem fogják föl. Lelki szemeik szükségképen elsötétülnek , és minél nagyobb sötétség borítja szemeiket, a büntető természeti törvény I annál erősebben tartja őket fogva azon őrült hitben, hogy az ő fejőkből ragyog ki a legfényesebb világosság. Fá- ! radatlanul és minden áron csak azon vannak , hogy a tudományt mindig újabb esztelen felfedezésekkel és képzelt vívmányokkal gazdagítsák, és azt se tudják» hová legyenek örömükben és büszkeségükben, ha a sötét hangyabolyhoz ismét sikerült nekik egy porsze­met vagy forgácsot adni, mi mellett legfőbb figyelmük arra irányul, hogy az egész boly tömjénfüsttel legyen elárasztva, melyet gyönyörrel színak magukba.“ K.i merné tagadni, hogy ezen szavak hű képét festik a modern tudományoknak ? Ha pedig ez igy van, akkor az államnak úgy saját maga, mint a tudományok érdekében nem volna szabad tovább késnie , hogy le­mondjon az oktatás-monopoliumról, és nemcsak szóval, hanem tettel is megadja az oktatás és tanulás sza­badságát. — Másrészről azonban a katholikusoknak ezen oktatásszabadságot vissza kell követelniük az egyház számára, hogy ez menten az állam bilincseitől az Isten­től elidegenült és az Istentől elidegenítő tudománynyal szabadon állíthassa szembe az Istenhez fordult és az Istenhez vezető tudományt. Hogy pedig a katholiku­soknak nemcsak joga, de legszentebb kötelessége is

Next

/
Oldalképek
Tartalom