Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

Előszó

8

Valóban nagyon itt az ideje, hogy a tanszabadság kivívásával oly tanintézetek keletkezzenek, melyek a keresztény ifjakat mind elméleti, mind gyakorlati utón mélyebben oktassák szent vallásunk igazságaira , mint ez jelenleg a legtöbb állami intézetnél történik.

És hol állunk, ha egyedül a tisztán világi tudományokat tekintjük ? Mivé lett az annyira dicsőitett német bölcsészet? Nem sülyedt-e épen a legfontosabb kérdésekben a pogányvilág bölcsészeiének színvonala alá, és pedig oly férfiak kezében, a kik még keresztényeknek szeretik nevezni magukat? Ha a pogányvilág bölcsei a legfőbb lényre és annak tulajdonságaira vonatkozólag tévedtek, ezt nekik könnyebben bocsátjuk meg : mert ök nem ismertek más világosságot, mint az ész világosságát , ez pedig mindig ki van téve a tévedésnek De ha Kant szerint nem léteznék Isten, ha az emberben nem volna meg a logfőbb jó utáni törekvés ; ha Fichte oly kevéssé ismeri el a személyes Istent, hogy őt nyilván istentagadásról vádolják ; ha Schelling pan- theismust tanit, Hegel pedig a régi Istent trónjától fosztja meg, és helyébe az embert helyezi, mig végre ,,az öntudatlan bölcsészeié“ az emberi észszel való ezen istenkáromló, égbekiáltó visszaélést betetőzi: akkor itt volna már az ideje ismét megtanítani az embereket eszök nemesebb és méltóbb használatára. — Mint a bölcsészetiéi, épugy áll a dolog a legtöbb más tudománynyal is ; ezzel természetesen legkevésbbé sem tagadjuk, vagy kicsinyeljük korunk rendkivüli haladását mütani tekintetben. A tudomány a helyett, hogy Istenhez vezérelne, a helyett, hogy Isten szolgálatában állana, épen ellenkezőleg a tagadás szellemének állott szolgálatába, és épen most vívja a legelkeseredettebb csatát Isten ellen. Halljuk, mit mond a tudományok szomorú hanyatlásáról egy oly férfiú , kit épen nem lehet ultramontán törekvésekről vádolni. Menzel V. „Kritik des modernen Zeitbewustseins“ cimü munkájában (2. kiad. 22. s köv.