Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

V. Küzdelem az oktatásszabadság ellen

a többi 6 pennyről vagy az állam vagy egyes jótevők gondoskodnak. A szülők ezen 6 pennyhez semmivel sem járulnak és mitsem törődnek vele, hová fordíttatik. Az állami iskolabizottság jelentése bizonyítja, hogy négy gyermek közül csak egy veszi hasznát az oktatásnak, tehát az oktatásból eredő haszon épenséggel nem ér többet a szülők által fizetett 2 pennynél, és igy az állami segély teljesen kárba vész, mert semmi hasznot sem hajt.“

De ha azt kérdezzük, honnan van, hogy a kormány által vezetett iskolában oly silány az eredmény, és mért nem akar az angol kormány rendszerétől el- állani, mely egyáltalában eredménytelennek bizonyult be, erre Tyler következőleg felel: „Hogy mért nem járhatnak haszonnal a kormány rendszabályai az iskola ügyeiben, ennek azoka abban keresendő, mivel a tanítás és tanulásáltalános rendeleteknek nem vethető alá; a gyermekek tehetségei és tulajdonai nagyon is különbözők és azért egy minta szerint nem idomíthatok. Tökéletes vagy legalább szilárd rendszer nem létezhetik a tanító munkája számára, mert mindig az anyag szerint kell indulni.“1) De miért nem akar a kormány rendszerétől elállani, ámbár befolyásának következménye alapjában oly siralmas ; holott minden okos ember felhagy azon úttal, mely őt céljához nem vezeti ? Némelyek oda akarják magyarázni a dolgot, hogy a rossz iskolák a kormány titkos céljainak szolgálnak, mely saját közegei által a hiányokat nyilvánosan hirdetteti, hogy még több felügyelőt tarthasson és a közönségtől minél több pénzt csikarhasson ; 2) mitöbb ezen eszközök alkalmazása a

*) Tyler idézett müve 141. 1.

2) A főnemi ítélt állami bizottság csakugyan azt indítványozta, hogy az állami segély s evvel együtt az állami felügyelet is több mint 30.GOO