Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

V. Küzdelem az oktatásszabadság ellen

tanítókat a kormány hivatalnokaivá változtatja, hogy a nép egyenlően legyen nevelve és bizonyos eszmék meghatározott mennyiségével tápláltassék. így a tanító már is szolgája a kormánynak, mivel csekély vagy épen semmi tandíj nem fizetendő és a szülőknek semmi beleszólásuk nincs az iskola ügyeibe.“ *)

Különben Angliában sokkal nagyobb a szabadság az iskolák tekintetében, mint Európának bármely államában, s örvendetes látni, mint fel tudja a nép, különösen a katholikusok ezen szabadságot használni, jólehet a magániskolák, melyek, hogy függetlenségöket kimutassák, semmiféle segélyt sem akarnak a kormánytól elfogadni, bizonyos tekintetben hátra vannak maradva. Még mielőtt a kormány az iskolaügybe avatkozott volna, az iskolás gyermekek száma az összes lakosságnak Vio-ét tette és a buzgalom az iskolák emelésében és látogatásában azóta nagyon emelkedett. Angliában vannak mindennemű iskolák, úgymint : népiskolák, ipartanodák, a kereskedelem és műipar minden ága számára való iskolák, rajziskolák, gymnasiumok és felsőbb iskolák, reggeli, esti, délelőtti és délutáni, hétköznapi s vasárnapi iskolák. Sőt az újabb időben alapítottak Angliában egy kath. egyetemet is. Miután Angliában az academiai fokozatok csak az egyetemeken nyerhetők el és az egyetemi vizsgákon a modern vallástalan bölcsészeti rendszerekre is különös tekintettel vannak: a katholikusok tehát ezen körülményben veszélyt látnak a kath. ifjak hitére nézve. Manning érsek nyilvánosan clviselhetlen zsarnokságnak és lelkiismereti kényszernek bélyegezte azon eljárást: „midőn egy katholikust az istentagadó bölcsészetből vizsgára kényszerítenek, azon bölcsészetből, mely az Isten létét tagadja, az anyagmagániskolára kiterjesztessék, és miért ? Mert az állam által segélyezett 6000 iskolában négy gyermek közt csak egy tud rendesen olvasni, Írni és számolni !

*) Tyler idézett műve. 143. 1.