Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
V. Küzdelem az oktatásszabadság ellen
kozást von maga után. Skóthonban semmiféle iskolai rendszer sem volt, a brit „iskolai társulat“ boldog idejében szintén nem volt ; minden iskola föntartása a községi lakosság tevékeny buzgalmára volt utalva, az eredmény a szülőktől függött, kik viszont az iskolatársulat erkölcsi befolyása alatt állottak. De mihelyt a társulat rendszert alkotott , mindjárt felügyelőkre és államsegélyre lett szüksége és minél rendszeresebb lett, annál jobban hanyatlott. Ha a társulat reformálni akarja magát, vissza kell térnie első alapelveihez ; ha Francia- országban föl akarják újítani Guizot érdemeit, akkor az ő községi rendszerét kevés módosítással ismét el kell fogadni ; ha pedig Angliában fölül akarják múlni Guizot-t, akkor minden kormánysegélyt a vele járó beavatkozással együttvissza kell utasítani és az iskolaügyet a szülőkre és magánvállalatokra kell bizni“ 1859-ben, midőn az állami segély már 836.920 fontra rúgott, az angol kormány egy bizottságot nevezett ki, melynek feladata volt a népiskolák állását megvizsgálni és a jó és olcsó elemi oktatás terjesztésének rendszabályairól nyilatkozni. Az iskolák állását illetőleg a bizottság oda nyilatkozott, hogy a kormány által kiküldött felügyelők jelentése szerint az iskolás gyermekeknek „csak egy negyede részesül jó elemi oktatásban“ és a mi elég különös, ugyanazon arány áll az iskoladijra nézve is. „Tudva van, mondja Tyler (88. 1.), hogy minden egyes gyermek iskoláztatása hetenként 8 pennybe kerül ; ilyen fizetés mellet már lehet jó tanítót kapni. Ha ezen 8 pennyt a szülőknek kellene megfizetniük, bizonyára rajta lennének, hogy a gyermekek iskolában és otthon szorgalmasan tanuljanak, hogy a pénzt ne kelljen hiába kidobni. A mostani rendszer szerint azonban a szülők csak 2 pennyt fizetnek, x) Industry and School. 142. 1. Muir C ,,A.Z Ok'.atásszabadüiig.“ 8
