Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

V. Küzdelem az oktatásszabadság ellen

I 12 kép a szülőkre lehet és kell is bizni a tanító és az is­kola választását. „A ki fizet, annak jogában áll meg­választani azt, a miért fizet vagy a kinek fizet.“ Azt szokás ugyan ellenvetni, hogy ilyképen a tudatlanság Ítélne a' tudomány felett ; de nem is említve azt, hogy mindenki kérhet mástól jó tanácsot, mindig az választja a szakembert, a ki megfizeti : igy a beteg az orvost, a poros fél az ügyvédet, a közönséges ember, ki gyakran olvasni sem tud, a követet, és még senki sem támadta meg a tanulatlan emberek ezen jogát. „Nem látom át,“ mondja Tyler, 1) „miért nem volna érvényes az iskola- mesterre nézve is azon természeti törvény, mely a vi­szonyokat az élet legfontosabb ügyeiben szabályozza.“ Ha a kormány elő akarja mozdítani az oktatás­ügyet, azt legnagyobb mérvben teheti az által, hogy az iskola érdekében működő testületeknek megkiván- tató szabadalmakat ad, melyek semmi költségbe sem kerülnek. Ha iskolákat akar alapítani, ám tegye, de az alapításnál tovább ne menjen és az ujonan alapított iskolát adja át a helyi hatóságnak vagy magánsze­mélyeknek a nélkül, hogy tovább befolyásolná vagy pedig az oktatásról és igazgatásról számadást köve­telne ; ha pedig erről nem akar lemondani, akkor leg­jobban teszi, ha lemond az iskolák alapításáról és azt magánembereknek vagy társulatoknak engedi át. Es miért ? Mert Pattison, ki az angol kormány parancsára a külföldi iskolákat meglátogatta, arra a meggyőződésre jutott, hogy a kormány rendszeres befolyása az iskolákra azokat életerejöktől fosztja meg.“ Mert, igen találóan jegyzi meg Tyler, „egy fölülről jövő rendszer sem állhat fönn folytonos felsőbb beavatkozás nélkül és a valóságban csakugyan azt lát­juk, hogy minél rendszeresebben van szervezve az is­kolai oktatás, annál rosszabb, mivel annál több beavat­*) u. a. 92. l.

Next

/
Oldalképek
Tartalom