Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
IV. Küzdelem az oktatásszabadságért
94 eddig nem hiányzott, ezután sem fog hiányzani.“ És a remény nem csalt. A francia püspökök azonnal felhasználták a felsőbb oktatás kivivott szabadságát. Még ugyanazon év őszén megnyíltak az ujonan alapított kath. egyetemeken a tudománykarok és nem lehet kétség, hogy rövid időn népesedni is fognak. Lássuk még az oktatásszabadság elleneinek néhány nyilatkozatát a szabadság kivivása előtt és után Franciaországban ; mert mindig hasznos az ellenségtől is tanulni. A radicalis „Siècle“ szerint az oktatási törvény tárgyalásánál sem többről, sem kevesebbről nem volt szó, mint az állam létéről vagy nem létéről. Még a szavazás előestéjén is igy kiáltott föl az említett lap : „Egyik a kettő közül : Vagy lemondunk az államról, vagy védjük azt ; vagy ki kell mondanunk, hogy nem akarunk többé polgári társadalmat, polgári hatalmat és polgári törvényhozást ; vagy védenünk kell ezen társadalmat és tiszteletet szerezni ezen hatalomnak és törvényhozásnak.“ Joggal lehet ezzel szemben kér- deni, hogy az állam nem polgárokból áll-e, hogy a törvény, mely különbség nélkül minden polgár számára hozatik, lehet-e az állam ellen ; vagy talán egyedül a szabadelvű és radicalis elemek képezik az államot, a mint hogy ők magukat tényleg az állammal azonosítják is, mert az állam nevében beszélnek és a katholikuso- kat az állam ellenségeinek, sőt majdnem külföldieknek tekintik. — Ugyancsak a szavazás előtt, " aT.epétit által benyújtott módosítvány alkalmából, melynek értelmében a szabad tudománykarok nem adományozhatnának aca- demiai fokozatokat, a „Moniteur Universel“, III. Napoleon hivatalos lapja, mely azonban most nem ritkán vörösbe játszik, védelmezte a módosítványt és azt vélte, hogy az oktatásszabadság megállhat a fokozatadományozás joga nélkül is, hisz a középoktatás szabadságának kimondása után is az egyetem kezében maradt a fokozatok adományozása a nélkül, hogy a vallás e
