Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

IV. Küzdelem az oktatásszabadságért

95

miatt szenvedett és a pokol örült volna.“ Erre igen találóan azt felelhetjük: A ki a fokozatokat adományozza, az szabja meg a programmot is; és míg a ka- tholikusok fokozatokat nem adományozhatnak, addig rájok nézve valódi oktatásszabadságról szó sem lehet, mert hozzá vannak kötve az egyetem programmjához és számtalan változásaihoz, mert az egyik miniszter hozzátesz, a másik elvesz valamit, a mint neki tetszik. — Legjobban dühöngött azonban a forradalom tulajdon- képeni közege, a „R epublique française;“ mi nél szebb kilátás nyilt a katholikusok győzelmének, annál sajgóbban égett a seb, melyet az oktatásszabadság a forrodalom testén ütött. ')

Elképzelhetjük, minő stylben beszéltek a szabadelvűek és „vörös“ köztársaságiak, midőn a nemzetgyűlés a felsőbb oktatás szabadságát kimondotta. Hogy mennyire szivén találta a forradalmat a döfés, mutatja azon törvényjavaslat, melyet a protestáns közoktatási miniszter nem rég benyújtott a kivívott szabadság korlátozására, vagy jobban mondva, megdöntésére. A miniszteri javaslat a nagyobbrészt vörös köztársaságiakból álló képviselőházban természetesen keresztülment, azonban a senatusban, jólehet nem nagy többséggel, elbukott; és nem lehet csodálnunk, hogy a radicalisok a senatus eljárását határozott hadizenetnek tekintették. Ezen előjelek nagyban közreműködtek Franciaországban , hogy minden gondolkodni tudó ember szeme felnyíljék és a conservativ elemek az oktatásszabadság zászlaja alá. gyűljenek.

*) L’Univers, 1875. jul. 13.