Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
IV. Küzdelem az oktatásszabadságért
93 mint a kath. egyház, és ez az istentagadásban és az anyag- elviségben rejlik, mely ma nálunk sokkal magasabban hordja fejét, mint bármikor ; és mégis a társadalmi rend ezen két halálos ellensége ellen küzdeni némelyek szerint annyit tesz, mint a viszály magvát elhinteni és az ország erkölcsi egységét szétrombolni. Az pedig teljesen lehetetlen, hogy e törvény elfogadása külföldön bizalmatlanságot keltene ; és ép oly kevéssé fogja a törvény magában Franciaországban a szellemi haladást gátolni : „egy oly országban, hol évenkint 500.000 munka adatik ki és egy millió újság jelenik meg, nincs okunk félni, hogy a polgárok szellemi haladása gátoltatni fog.“ Miután Challemel-Lacour és Bardoux igazságügyi államtitkár még egyszer a törvény ellen nyilatkoztak, a nemzetgyűlés nyilvános szavazással 531 szóval 124 ellen kimondotta a felsőbb oktatás szabadságát. Végre 1875. julius havában a törvényjavaslat harmadik tárgyalás alákerült és a nemzetgyűlés julius 12-én szintén nyilvános szavazással 316 szóval 266 ellen elfogadta a javaslatot és vele a felsőbb oktatás szabadságát. „A szabadság diadalt aratott, a monopolium romba dőlt, igy irt Veuillot Lajos az rUnivers“ julius 14-iki számában, „és most felkiálthatunk: Nunc dimittis. 37 évig vártunk és reméltünk és néha majdnem kétségbeestünk ; most végre megnyertük, a mit a haladás és jólét emberileg legbiztosabb tényezőjének tartottunk. Az oktatásszabadság által a kereszténység ismét tért foglalt a politikai élet mezején és a társadalmi téren ismét döntő tényezővé lett. Még nem tettünk meg mindent, és elmondhatjuk, hogy a javát még csak ezután fogjuk megnyerni ; de mindent meg lehet, és elmerjük mondani, mindent meg fogunk nyerni. Az alap meg van nyerve, vissza van hódítva, ki van mondva, el van ismerve. Sok küzdelemre, áldozatra, nagy türelemre lesz szükség, mint volt eddig is. El vagyunk készülve mindenre és Isten meg fog bennünket segíteni. A mi
