Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

IV. Küzdelem az oktatásszabadságért

go —

„Mit állíthatunk mi szembe ezen egyetemekkel ?“ „Egyetlen egyetemünkre, így válaszol, az állami monopolium nehezedik. A felsőbb oktatás teljesen az állam kezeiben van ; és nem is egyéb, mint tiszta és egyszerű, kizárólagos és kötelező állami monopolium.“ És mikép gondoskodik az állam a felsőbb oktatásról ? Magában Párisban 3000 orvosnövendék van, kik helyszűke miatt az előadásokra és műtermekbe nem járhatnak ; az irodalmi, bölcsészeti, jogi és orvosi karra Franciaország 1872 ben nem többet, mint 83,311 frankot adott ki; ép igy panaszkodott Simon Gyula egy beszédében, melyet a Sorbonneban tartott, hogy a könyvtárak, a tudományos gyűjtemények és a műtermek nyomorult állapotban vannak ; és ha pénzben, a tanárok dús javadalmaiban és tanárokban nem volna is hiány, hiányoznának a tanulók : mert Franciaországban nincs tanuló, hanem igenis van forradalmi ifjúság. Ezen hanyatlás egyik okát a legkitűnőbb szakférfiak, kevés kivétellel, a központosít á s b a n é s a monopoliu m b a n találják : ez ellen legjobb szer az oktatásszaba d- ság. Midőn a párisi tudományos academia kevéssel az 1871-iki háború után ezen kérdéssel foglalkozott, Dumas a közoktatási főtanács alelnöke következőleg nyilatkozott: „A_közvélemény szerint az egyetemi köz- pontosítás tette tönkre a felsőbb oktatást. A bizottság egyhangúlag elismerte, hogy az oktatás jelenlegi módja nem folytatható a nélkül, hogy reá nézve a hanyatlás, elsatnyulás és elfajulás forrásává ne váljék. És nem is lehet ez másként, mert minden intézmény, mely bizonyos kormánynak és bizonyos programmnak van alávetve, mély érzéketlenségbe merül, mert egész létét a központ önkényére bízza.“ A tudományos academiának egy más tagja pedig, Sainte Claire Delille, általános helyeslés közt következőleg nyilatkozott : „Hosszú idő óta foglalkozom az egyetemmel, és szivvel lélekkel, lelkiismeretem egész erejével kimondom, hogy az egye-