Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

IV. Küzdelem az oktatásszabadságért

77

nek, a mit akarnak és tudnak : az egyház önöknök Ter- tullian és a szelíd Feneion ajkaival felel : „Ne féljetek tőlünk, de mi sem félünk tőletek.“ És én a velem egyetértő világi katholikusok nevében, a XIX. század ka- tholikusainak nevében hozzáteszem : „Nem akarunk egy szabad nép kebelében rabszolgák lenni ; mi a vértanuk ivadékai vagyunk és nem remegünk a hitehagyott Julián ivadékai előtt; mi, a keresztes vitézek unokái, nem reszketünk Voltaire maradékai előtt.“

Alig kezdődtek meg a viták az új közoktatási törvény fölött, midőn Montalembert gróf april 26-án második beszédét tartá az oktatásszabadságról. Mindjárt a beszéd elején lesújtó birálat alá veszi a törvényt. Montalembert Burke szavaiból indul ki : „A rossz tör- vények képezik ^zsarnokság legfertelmesebb faját“ és így folytatja: „A rossz és zsarnoki törvények között pedig a képmutatás alkotta törvények a legrosszabbak. Zsarnokság és képmutatás kettős jellege azon törvénynek, melynek elfogadását önöktől követelik: ellensége az a szabadságnak épúgy, mint a vallásnak.“ Mielőtt a szónok állítását bebizonyítaná, néhány előzetes kérdést hoz tisztába: „melyeket — úgymond — csak azért vetettek fel, hogy a főkérdést összebonyolítsák és homályba borítsák.“ Azt állítják ugyanis: „hogy a régi kormány folyton védte és vitatta az állam jogát az oktatás terén.“ Erre azt mondja Montalembert: „Igaz, hogy akkor az állam bizonyos intézeteket különös előnyökben és kiváltságokban részesített, és az academiai fokozatok adományozását bizonyos mértékben magának tartotta fenn ; de sohasem támadta meg az egyház azon jogát, hogy saját felelősségére és tetszése szerint taníthasson . . . Igaz, hogy a világiak oktatása, mint minden társadalmi ügy, az államtól is függött, de azért az állam azt sem vezette , sőt még fel sem ügyelt rá.“ És most „nem maró gúny-e az, hogy a régi jogot, mely a fejedelem vallásos hitén alapult, egy oly kormány ke-