Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
VI. Az anyagelviség tana az életerőről és az élet eredetéről
83 fog-hatatlanság eltávolítására, mert különben monistikus világnézletre sohasem képesíttetnék. És az anyagelviség „e megfoghatatlanságait“ mi már meg is szoktuk, mert valamennyi állításai, ha alapos vizsgálatnak vettetnek alá, mindmegannyi „megfoghatatlanságra“, az az ellentmondásra és képtelenségre vezetnek, melyeket aztán természetesen a legmagasztosabb bölcseség gyanánt kellene elfogadni. Az anyagelviség igy csak a gondolkodni nem tudók előtt lehet jogosult; mélyebb Ítészeiét kiállni egyáltalán képtelen. 5. Senki se várja tőlünk, hogy azon második vé- lettel, mely szerint az élő lények csírái a lehűlt világűrben ide s tova röpködtek, és hogy más égi testekről a lebkövek útján jutottak földünkre, közelebbről foglalkozzunk. Ilyen vad ötletek, melyek mellett a bizonyítékoknak még csak árnyéka sem hozható föl, legfölebb egy kis jó kedv előidézésére alkalmasak, és a tudományos téren azon mondás alkalmazandó rájok : „Quod gratis asseritur, gratis negatur.“ Ha ezen nevetséges véletek képviselőitől azt kérdeznök : hogy a sejtek, tojások stb. mikép kerültek a világűrbe, vagy miféle növényektől illetőleg állatoktól származtak, vagy származtak-e egyáltalán ilyenektől, továbbá, miként lehetséges az, hogy azok a lehűlt világűrben az életföltételek teljes hiánya mellett is létképesek lehettek és igy tovább, — úgy ők bizonyosan nem találnák érdemesnek, hogy ily jelentéktelen kérdésekre feleletet adjanak. Hagyjuk tehát e humbugot humbugnak. *6
