Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

VII. Az anyagelviség tana az élő lényeg fajainak eredetéről

84 YII.

Az anyagelviség tana az élő lények fajainak eredetéről.

1. Ha az anyagelviség az életet ősnemződés által a szervetlen anyagból származtatja, úgy azon első terméket, mely ezen ősnemződés útján az anyagból eredetileg kivált, szükségképen a lehető legtökéletlenebbnek kell tartania, és az élő lények különbpző fajait fokozatos fejlődések útján csakis ebből származtathatja. És ép ez az, mit a divatos materialismus tanít. Szerinte az élő lények fajainak viszonylagos fokozata valamely isteni ok teremtői szellemében nem volt meg előre úgy, mintha a fajok tényleg létező reális rendszere csak amaz ideális rendszernek megvalósítása volna ; hanem az elő lények fajai minden előzetes terv nélkül, természetes menetben, fokozatosan, egy ősi, még egészen tökéletlen életalakból fejlődtek ki.

2. E fejlődés módját illetőleg pedig, az anyagelviség az u. n. átalakulási elméletet állította fel, mely szerint a legközelebb felsőbb rendű faj mindig olyké- pen fejlődött, hogy kedvező körülmények között az alsóbb rendű fajnak ébrénye fejlődésében faji-jellegétől mindinkább eltért, és igy a legközelebbi felsőbbrendü fajnak tökéletesebb szervezetét érte el. Ily módon, mondják, a legparányibb kezdetből, a legegyszerűbb alapelemből, a legigénytelenebb növény- s állatsejtből fokozatosan, „szokatlan természeterők“ segélyével, s „végtelen időláncolat“ tartama alatt, fejlődhetett ki azon egész gazdagon felszerelt szerves világ, mely bennünket környez.

3. Ezen vélet azonban manap már teljesen háttérbe szorult, s helyét egy más vélet, a darvinismus foglalta