Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
VI. Az anyagelviség tana az életerőről és az élet eredetéről
82 hisz különben eziránt minden kétséget ők magok is eloszlattak. Ők ugyanis csak azért ragaszkodnak oly szivósan a generatio aequivocá-hoz, hogy minden élők teremtőjeül egy Istent ne kelljen elfogadniok. „Vájjon az ősnemződés felvételének,“ — mondja Burmeister (Gesch. der Schöpfung. 324. 1.), — „van-e valami tényleges alapja, az ma még nincs eldöntve, noha a legtöbben ellene nyilatkoznak is ; mi részünkről egyelőre elfogadjuk, részint mivel ellene semmi szorosan tudományos bizonyíték föl nem hozatott (mintha bizony nem annak kellene bizonyítani, a ki olyas valamit állít, a minek a természetben tényleg semmi nyoma !), részint, mert nélküle az élő-szervezeteknek a földfelületen való keletkezése, csakis egy fensőbb hatalom közvetlen befolyásának tulajdonítható.“ Ép így nyilatkozik Hackel is. Szerinte csak a monistikus világnézlet lehet az egyedül helyes ; mert, ha az élőt nem a szervetlen anyagból származtatjuk és pedig ősnemződés útján, akkor a monismusról lemondva, a dualismushoz kell visszatérnünk, az az egy Istent kell elfogadnunk, ki a világ fölött áll, s a ki öncselekvősége által hozta létre az élőt az élettelenből. Tehát csakhogy Istent, ^Teremtőt ne kelljen elfogadniok, kockáztatnak egy oly állítást, melynek bebizonyítására valamely érvnek még csak árnyékát sem lehet fölhozni s a melyet a természettudomány majdnem teljesen megdöntött ! És ez nevezi azután magát tudománynak ! ! Az élettelentől az élőhöz való átmenet Isten nélkül nem egyéb, mint egy salto mortale ; és ezt az anyagelviség behunyt szemekkel meg is teszi. Némelyek ugyan nyíltan is bevallják, hogy az élőnek az élettelentől ! való származása mindez ideig megfoghatatlan, s hogy a tudomány egész a mai napig sem vitte annyira, hogy a megfoghatatlanság e homályát a világosságnak csak egyetlen egy szikrájával is földeríthetné; mindazonáltal, mint mondják, az emberi szellemnek mégis késznek kell lennie e meg-
