Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XIII. Az anyagelvi gazdászattan
korlati kifejlődésében, nemkülönben ama viszontagságteljes hatásokban, melyeket az a jelenlegi társadalom kebelében előidézett, önmaga szolgáltatja kezeinkbe eme birálatot. Csak pillantsunk vissza arra, a mit föntebb a mostani társadalomnak a tőkepénzesség által való átalakítását illetőleg felhoztunk, és kész lesz e rendszerre vonatkozó Ítéletünk. Az absolut s korlátlan önzésnek, mint az emberi társadalmon belül folytatott összes gazdászati élet egyedüli elvének kikiáltása, tökéletesen összhangzik ugyan e rendszer istentagadó anyagelvi föltételeivel; de ezen önző módszer hatásainak a legnagyobb fokban ártalmasaknak kell lenniök. Az önzés nem egyesít, hanem csak elkülönít és szétválaszt. Ha az egyed kizárólag csak önmagára támaszkodik és a gazdászati élet terén semmiféle erkölcsi kötelességet el nem ismer, akkor a társadalom élő, szerves egységével szemben ellentétes állásba helyezkedik, és azt, a mennyire tőle függ, megsemmisíti. így azután a társadalomnak, ha az egyediség általánossá válik, mint élő és tagokra osztott egységnek föl kell oszlania és parányokra kell bomlania. Ekkor azonban más nem következhetik, mint hogy a föloszlásnak indult socialis test rothadt alapjából a gyöngébbnek az erősb, a szegénynek a gazdag által való irgalmatlan és könyö- rületlen kizsákmányolásának ama méregnövénye sar- jadzik ki, mely végtére mérgével mindent áthat s az emberiséget egy oly válság s végzet felé sodorja, a melyre csak borzadálylyal lehet gondolni. Ennek előjátékát már az ó-kori időkben is észlelhetjük. A nagy római birodalom nem annyira a barbár népek által rá mért csapások alatt dűlt össze, mint inkább ama benső fölbomlás következtében, melynek eredménye lön az összes erkölcsös elemek eltagadása a társas életben, nemkülönben az önzés, az egyediség föltétien és kizárólagos uralma a gazdászati élet terén. Mert, az egész Itáliában végtére csak néhány ezer polgár tartá birto- Stöckl, Az anyagelviség. II
