Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XIII. Az anyagelvi gazdászattan
I62 kában az összes földeket, míg a tartomány többi lakója eme kevés gazdagtól függött, s vagy szegénységben, vagy rabszolgaságban sinlődött. Ehhez természetesen nem kellett más, mint egy külső lökés a barbárok részéről, és a belsőleg redves, rothadt socialis test, hamuvá dűlt 'össze. Egyenlő okok pedig egyenlő okozatokat hoznak létre. A mi jelenlegi társadalmunk is az anyagelvi egyediség által, annak határtalan önzése folytán a föloszlásnak azon pontjáig jutott, hogy a válság elő- hirnökei már mindenünnen jelentkeznek, s a modern társadalom borzalmas végét kilátásba helyezik. És ez előhirnökök épen magok a socialisták. 17. A socialismus azonban önmagában véve nem kevésbbé veszélyes a társadalomra nézve, mint az egyediségi tőkepénzesség. A socialismus ugyan, azon Ígérettel lép föl, hogy ő ama károkat, melyeket a7, egyediség rendszere a gazdászati életben a társadalmon belül okozott, jóvá teszi, és az egyediség által tönkretett szervezet helyett, egy új társadalmi szervezetet léptet életbe. Eme dicsekvés magában véve csak dicsérendő lenne, csak az egyediséggel közösen ne vallaná magáénak az Isten és minden elkölcsi rend tagadásának alapelvét, — az anyagélviséget. Ezen, rá nézve kedves törekvés mellett azonban ama szomorú jelenet esik meg rajta, hogy a másik szélsőségbe téved, mely nem kevésbbé hamis és végzetteljes, mint az, a melynek érdekében harcol. Ez, az önzés elvét mintegy az egyedtől elvéve, a társaságba viszi át. Az önzés a socialismusra nézve is mindig a gazdászati élet elve volt s az is marad, csak hogy ezen önzés hordozója most más személy és birtokos leend, tudnillik az egyed helyét a társaság foglalja el. A társaság itt mindenható, az egyed értéke semmi. A társaság mindent magához ragad, mindenütt csak saját érdekeit hajhászsza ; az egyednek nem szabad saját, hanem csak a társaság érdekében dolgoznia ; neki a gazdászati életre nézve s
