Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XIII. Az anyagelvi gazdászattan
i6o egymásután minden gazdászati hajlamát kielégíteni A kinek mindig ugyanazon munkával kell foglalkoznia, arra nézve az teherré válik, és undort szül ; csak akkor lesz a munka vonzóvá, ha szabad hajlam szerint lehet hol az egyiket, hol a másikat választani. Ennélfogva a munkás számára mindig fól kell tartani ama szabadságot és hatalmat, hogy a munkát szabadon választhassa. g) Végre azon kérdést illetőleg, hogy mily mérték szerint eszközöltessék a tiszta munka-nyereségnek az összes költségek s kiadások levonása után való széfosztása, a socialisták különféle nézetben vannak. Némelyek azt akarják, hogy a tiszta munka-nyereség mindnyájok közt egyenlő részekben osztassék föl ; mások ellenben, hogy itt azon munkának, melyet az egyesek a köztársaság érdekében végrehajtottak, meny- nyisége és minősége is figyelembe veendő ; mig végre mások megelégesznek annak kinyilvánításával, hogy mindenkinek annyit kell kapnia, a mennyire általában középszerű életmód tekintetéből szüksége van. Továbbá) a legelőrehaladottabb socialisták a házasság és a család eltörléséért is harcolnak, mely utóbbi különben is, mint magánérdekű különleges társulat, rendszerükbe egyáltalán be nem illik ; és a melynek csakugyan mihelyt az egyszer a vallás anyatalajáról leszoríttatott, többé nincs semmi értelme. A házasság helyébe a „szabad szerelmet“ ültetik. Az ezen „szabad egyesülésből“ származandó gyermekek pedig, közösen, saját állami intézetekben nevelendők és müvelendők, még pedig mint magától értetik, kizárólag a socialis népállam céljaira. 16. Ez tehát ama két, egymással teljesen ellentétes gazdászati rendszer, a melyek az atheistiko-materialis- tikai elveknek a gazdászati életre történt alkalmazásából keletkeztek : t. i. az egyedi tőkepénzességés a so- cialismus. A mi már most e két rendszer birálatát illeti, az e gye di műi par és a tőkepénzesség gya-
