Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XIII. Az anyagelvi gazdászattan
156 hanem állandóan emlékezetűkben tartandják azt, hogy ők csak a társulatnak, mint ilyennek, érdekeit előmozdítani, érte' hatni és munkálkodni hivatvák. Arról pedig, hogy csupán ily, a társulat szellemétől teljesen áthatott férfiak állíttassanak a munkás állam élére, ismét a társulat tartozik gondoskodni, a tagtársaknak ily szellemben való nevelése és oktatása által. 15. Most azonban ama további kérdés merül föl, vájjon mi módon s z e r ve z t e s s ék a jövő munkás vagy népáilam, hogy benne és általa, a socialis követelések tényleg megvalósíttassanak. Hogy itt egyeduralmi állam- szervezetről szó nem lehet, az világos, minthogy szerintük, az egyeduralom már természeténél fogva mindenütt oda törekszik, hogy a szegény munkásosztályok ellenében a birtokosokkal szövetkezzék. A socialis „népállam“ szerkezetének szükségkép népuralminak (demokratia) kell lenni. Azonban a fölvetett kérdés lényege főkép nem e körül forog, mert ez már önmagától értetik. Hanem itt inkább arról van szó, vájjon a munkás államnak a gazdászati élet szempontjából miként kell berendezve lennie, hogy épen a gazdászati élet terén vezettessenek a socialis kívánalmak a gyakorlati megoldás felé. És ez a pont az, a melyre vonatkozólag nevezetesen a francia socialisták különféle javaslatokkal lépnek föl, a melyeknél többnyire nem a megfontoló és számitó ész, hanem inkább a fölcsigázott képzelem játsza a főszerepet. Mindazonáltal eme szervezési javaslatok mégis egy és ugyanazon alapokon nyugosznak, s azért egy egyszerű keretbe is összefoglalhatók. A jövő munkásállam gazdászati szervezetének alapvonalai ugyanis a következők : a) Ezen jövő munkásállamon belül, semmiféle egyedigazdaságnak, vagy magán iparüzletnek, nem lesz többé helye. Valamint a munka, úgy a munkából folyó nyereség is mindnyájok között közösen felosztatik ; vagyis, a munkásállam tagjai nem magok, hanem az
