Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XIII. Az anyagelvi gazdászattan

157

egész érdekében dolgoznak, és ismét nem az egyesek gondoskodnak fentartásukról, hanem az egész, az állam gondoskodik mindnyájukról, és köteles nekik megadni azt, a mire fentartásuk tekintetéből szükségük van. A munka és munkanyereség közössége tehát az, a mi a gazdászati életet a socialis „népállanU-on belül különösen jellemzi. így azután az úgynevezett szabad verseny, melynél kiki a másikat saját előnyére túlszárnyalni és rászedni törekszik, s a melyből végtére is csak a tőke uralma származik, önmagától elesik; mert, mihelyt a munka és munkanyereség közös, az egyesek már eo ipso nem versenyeznek egymással magánnyereség és előny tekintetéből, mert ilyen már többé nem létezik.

b) Ehhez képest a munkásnép köztársulatának,

vagyis az államnak kell a jogot, a kötelmeket, a munkát

és az ez által föltételezett pénzviszonyokat az államterület minden zugában szervezni. Az államnak kell az

államterülethez tartozó földek művelésére, nemkülönben \

az életfen tartásra szükséges iparcikkek megszerzésére megkivántató munkát az államtagok között felosztani, azok munkájának gyümölcsét pedig beszedve, azt nyilvános raktárakban összegyűjteni. Az állam nyilvános raktáraiból ismét az összes államtagok kapják élelmüket, vagyis e raktárakból kell valamennyiöket ellátni mind avval, a mi szükségleteik kielégitésére megkivántatik. Úgyszintén ezen államtulajdonból kell kikerülni mindannak, a mi munka eszközök- és műhelyekre, lakásokra, művészet és tudományra, szóval mindarra szükséges, a mi csak a társulat, szükségleteihez tartozik.

c) így azután kölcsönös jogi és kötelmi viszony fog támadni az állam által képviselt társulat, és ezen társulat tagjai között. Az utóbbiak kötelme, az állam által nekik kijelölt munkát nem saját, hanem nyilvános közérdekből teljesíteni; az államnak vagy a köztársaságnak pedig kötelme, a társulat tagjainak életfentartá-