Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XII. Az anyagelvi államtudomány
133 rendből folyólag hirdette ama nagy elvet : „Istennek inkább kell engedelmeskedni, mint az embereknek.“ így az erkölcsi elv, mint szent és sérthetetlen lett fölállítva, és maga az államtörvény is az erkölcsi elvnek lett alárendelve. Ez által >az embernek, mint erkölcsi lénynek fensőbb állása meg van őrizve és az elállatia- sodástól meg van mentve. XII. Az anyagelvi államtudomány. i. Az anyagelvi államtudomány alapvonalai, az anyagelviségnek föntebb kifejtett erkölcsi tanában is már teljesen körvonalozva vannak. Ha nincs a'z államtörvénytől független erkölcsi rend és erkölcsi törvény, melyben az államtörvény rendszabályát találhatná, ha egyedül az államtörvény alapítja meg a jog és jogtalanság közötti végkülönbséget, úgy ebből szükségképen az következik, hogy az államtörvény mindenható^ s hogy ennek következtében az államnak törvényhozásában minden szabad, a mit csak az állampolgárok ellenében tenni jónak lát. Az anyagelvi államtudomány csak absolutistikus lehet ; a korlátlan és feltétlen államabsolutismus ezen tan következménye. Annál is inkább, mivel az ember anyagelvi szempontból tekintve csupán természeti lény, a mely mint ilyen, semmi.személyes, földöntúli rendeltetéssel és következőleg semmi személyes érték- s személyes jelentőséggel sem bir, következőleg csak mint a társadalom tagja létjogosított, s azért az államnak, mint eme társadalom képviselőjének, eszközként kell feltétlenül engedelmeskednie. S ezen feltétlen államabsolutismus valóban az, melyet az anyagelviség vall. V
