Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
I. Bevezetés
4 gyarázni, mégis szilárdan ragaszkodik azokhoz, s csak a jövővel vigasztalja magát, hogy ez a még fenmaradt hiányok orvoslását bizonyára eszközölni fogja. 5. Azonban minél vakmerőbben lép fel az anyag- elviség állításaival, annál inkább fölhivja a kritikát, és annál inkább el kell tűrnie, ha az emberi ismeret legfőbb föladatai fölött kimondott nyilatkozatait a tudományos kutatás szigorúan bonckés alá veszi, és megvizsgálja, ha vájjon csakugyan oly megtámadhatatla- nok-e azok, mint a minőknek az anyagelviség hirdeti. Azt az elbizakodottságot és fenhéjázást, melylyel az anyagelviség föllép, azt a gőgös megvetést, melylyel az minden eszményire, minden eszményi tudományra és nevezetesen a vallásra tekint, a szemrehányásokat, melyekkel az a bölcsészetet és vallást elhalmozza, nem lehet szó nélkül elviselni ; de sokkal inkább bátran szemébe kell néznünk és megvizsgálnunk, ha vájjon az emberi élet leg-főbb javai iránt valóban jogosult-e ily magatartásra. Ha az anyagelvi állitások nem állják ki a tudományos kritikát, ha bensőleg tarthatatlanoknak és következményeikben végzeteseknek bizonyulnak, úgy azon meggyőződésre lehet és kell is jutnunk, hogy hacsak az igazságról lemondani nem akarunk, nem lehet megengednünk, hogy ismeretünk eszményi elemei s általán a természetfölötti rend megtagadtassék, s csupán az anyagra esküdjünk. Az anyagelviség az emberi szellem öngyilkossága, mivel az emberi szellem az anyagelvi világnézletben önönmagát tagadja ; és az anyagelvi feltevések beható vizsgálata ki fogja tüntetni, ha vájjon az emberi szellem gyilkolása jogosultabb-e, mint a testé, vagy vájjon nem jogosulatlanabb és megvetendöbb-e a szellemre irányzott merénylet annál, mely a testre irányoztatik. 6. Ehhez képest a következőkben az anyagelvi világnézlet főtantételeit fogjuk elősorolni, és azokat a tudományos Ítészeinek alávetni. Mindenek előtt pedig