Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

Bevezetés

4 lágnak, és az első embernek ezen történetéről. Termé­szetesen, külalakjukra nézve a pogányság mesés jelle­gét hordják ezek magukon, és úgy viszonylanak a szentirási tiszta történeti előadáshoz, mint a nép szájá­ban elrontott és megcsonkított elbeszélések egy eredeti okmányhoz. Mindamellett mégis a legvilágosabb és leg­tagadhatatlanabb összhangzást tanúsítják magával a szentirási elbeszéléssel. így, beszélnek a chaosról, a napok munkáiról, az első ember- és nőnek utoljára végbement teremtéséről, és még az egyes részletek elbeszélésében, sőt még némely kicsiségekben is világosan megegyez­nek a szentirással. Ezek ezt nem vehették a szentirás- ból, mert ehhez képest nagyon szélesen el vannak ter­jedve, és már a legrégibb időtől fogva a pogány nép tulajdonát képezték és ezek vallási rendszereihez tar­toztak. E mondák tehát csak is a szentirással közös forrásból eredhettek, és e közös forrást a történeti idő előtt a népeknek elvállása-, és azoknak a vízözön által való szétoszlása előtt kell keresni. A miből az követ­kezik, hogy e hagyományok eredete legalább is a viz- özönig vihető vissza. Kérdezzük meg már most a népeknek ezen hagyo­mányok első keletkezte-, és első eredetére vonatkozó hitét, és minden nép azt fogja mondani és pedig a leg­régibb a leghatározottabban, hogy azok nemcsak az első emberig vihetők vissza, hanem első eredetüket te­kintve az első embernek tett isteni kinyilatkoztatá­son nyugosznak. És a legkülönbözőbb népeknek eme hite, összhangzósága miatt a legnagyobb fontosságú. A zsidó hagyomány azt állítja, hogy Ádám a törvényt (azaz a világnak e törvényben foglalt őstörténetét) ma­gától az Istentől kapta először, azután átadta Sethnek, ez Henochnak, ez pedig Semnek, kitől Ábrahám nyerte. ') Hasonlóképen maguk a pogányok sem akarják vallásos ’) Avod. haklcodesch. 3, 20, Eisenmenger I. 318. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom