Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
Bevezetés
5 mondáikat máshonnan származottnak hinni, mint az első lénytől magától, legfőbb istenük- és teremtőjüktől, (az első lény illetőleg az első ember, náluk egyszersmind a legfőbb isten és teremtő) és pedig egy a szentirási Seth-, Henoch- vagy Noénak megfelelő ó-kori lény közvetítése folytán. így az egyptomiak vallásos mondáikat Thaut-tól származtatják, (a szentirási Sethtől), a ki szerintük Osirisnek (legfőbb istenüknek) titkos Írója volt ; igy a chaldeusok vallásukat Bélnek, legfőbb istenük és teremtőjük kinyilatkoztatásának tartják, Oannes (Henoch ?) őslény közvetítése folytán ; igy tartják továbbá az indusok vallásukat legfőbb istenük Brahma kinyilatkoztatásának, melyet Manu, az indusok vizözöni patriarchája közvetített. *) Ezek után tehát azt mondhatjuk, hogy a legkülönbözőbb, sőt minden nép hitét tekintve, a teremtésre vonatkozó eme mondák nemcsak az első ember idejére vihetők vissza, hanem hogy végelemzésükben magán az isteni kinyilatkoztatáson alapszanak. De nemcsak nagy kora, mely minden nép hite szerint is egész az első emberig vihető föl, kinek isteni közreműködés folytán adatott, teszi ezen okmányt a kereszténység előtt oly tiszteletre méltóvá és fontossá, hanem különösen azon álláspont, melyet eredeténél és tartalmánál fogva a keresztény kinyilatkoztatásban elfoglal. Ez ugyanis a keresztények hite szerint valósággal *) V. ö. Dr. Lükén H. „Die Traditionen des Menschengeschlechts.“ Münster 1869. IL kiadás 3. 1. E munkájára hivatkozik a pogány mondákra vonatkozólag a tudós szerző mindenütt, a hol más forrást nem említ. Magyarban e munka is megjelent, „Az emberinem hagyományai“ cim alatt ugyancsak a pesti növendékpapság m. e. i. iskolája fordításában 1871. Pest. S minthogy nagyon valószínű, hogy e jelen sorok szives olvasói közül többen rendelkeznek az emlitett fordítással mint magával az idézett munka eredetijével, azért az erre történt hivatkozásoknál nem az eredetit, hanem a nevezett fordítás megfelelő helyeit vettük figyelembe.
