Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

Bevezetés

BEVEZETÉS.

A szentirásnak első lapjain található egy régi okmány, mely azt beszéli el, hogy e föld, melyet lakunk és annak a teremtményekkel való felruházása mikép keletkezett, és hogy mi magunk is mikép helyeztettünk e földi lakhely birtokába. Ez elvitázhatatlanul a világ legrégibb történeti-okmánya. Már Írásba foglal- tatásának idejére nézve is, a zsidóknak, mint a legrégibb irodalmi népnek, legrégibb Írója Mózes által, messze túlhaladja a világ minden más népe irodalmának keletkezési idejét.

Az indiaiak legrégibb iratai a Védák, legfeljebb a Krisztus előtti hetedik századig terjednek; a perzsák régi zend-iratai talán egész Cyrusig vihetők vissza; a chinaiak legrégibb könyve a Schúking, a Krisztus előtti hatodik századból való. így, magát az Írásba foglalást tekintve is, a mózesi teremtés-történet a világnak legrégibb könyve (az egyptomiak és assyroknak legújabb időben felfedezett hieroglyph és ékirás töredékeit mellőzve, mivel ezek keletkezési ideje nehezen állapítható meg), és a Krisztus előtti tizenötödik századig vihető vissza.

De még sokkal régibb ez okmány eredetét és tartalmát tekintve. Oly hagyományt foglal ugyanis magában, mely az emberinem ősidejéből, de sőt az első ember korából való. Ezt kénytelenek maguk a pogányok is bizonyítani. Mindenütt ugyanis a földön birnak a pogányok mondákat és hagyomány-töredékeket a viI*